Esztergom Évlapjai 1927

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Drahos János: Dr. Csernoch János hercegprímás tevékenysége az esztergomi érseki székben

Dr. Csernoch János. 59 lánrésze van. Ó elsősorban az egyházáért és a nemzet erkölcsi erejéért felelős. Hihetetlen katasztrófákon át épen átvezette a magyar katholikus egyházat. S borzasztó pokoli kísértések után töretlenül áll a magyar nemzet erkölcsi ereje, amellyel egy jobb jövőért harcol. 15 évig közvetlen közelből tanuja voltam Csernoch János primás éleiének. Annyi ideig állandóan a fejében hordta az ország minden gondját és a szivében minden magyar fájdalmát. Dolgozott, tervezett, tárgyalt, intett és buzdított. Amikor a munkában elfáradt, imádkozott. Titokzatos betegségében nem önmagával törődött. Minden szenvedést némán tűrt. Csak azon panaszkodott, hogy már nem dolgozhatik. Mint hős és szent halt meg. Vágyakozott a nagy útra — a jó Istenhez. A szakadatlan munka után szakadatlan imádságra készült az igazságos Isten előtt. Amit munkával nem tudott elérni, mert csak ember volt, imádsággal akarja elnyerni a mindenható Istentől. Mi, az esztergomi bazilika alján gyászoló város és az egész szomorkodó magyarság várjuk a primás imádságának áldását. Mikor magyar vágyaink megszólalnak, az Ő nagy emlékét is emlegetjük. Csetmoeb lános bet?eegpt?ímás teoékenysége az esztergomi étJseKí székben, (1913- 1. 1.-102?. Dtt. 250 Irta : dr. Drahos János, prelátus-kanonok, főegyházmegyei irodaigazgató. Istenben boldogult nagy prímásunk, néhai dr. Csernoch János, 1927. évi július hó 24-én este 10 óra tájban, annak az éjjelnek késő estvéjén, amelynek következő reggele elszólította őt az élők sorából, halkuló hangon ezeket a szavakat intézte környezetéhez: „Elérkeztem tevékenységemnek végső határához." Azután keresztet vetett és imádságba mélyedt. E szavak, ez a keresztvetés és imádság megkapó megvilágításba helyezték élete odaadó és önfeláldozó munkáját. Átéreztük ott a nagy ember halálos ágyánál még egyszer s ekkor a legmélyebben azt, amit közvetlen közelében állandóan tisztelettel szemléltünk és csodáltunk, hogy a céltudatos tevékenység, az egyházért és hazáért szakadatlanul végzett munka volt életének folyása és tartalma. Élete utolsó napjának estéjeig tevékenykedett azzal a bámulatot parancsoló lelkülettel, amelyet a legszebben halódó ajkával elrebegett komoly, munkazáró nyilatkozata és imája jellemez. A történetírók feladata lesz ennek a sokoldalú tevékenységnek megrajzolása és méltatása. Ehelyütt az egyik szerény munkatárs — a soha