Esztergom Évlapjai 1927

ÉRTEKEZÉSEK - Sinka Ferenc Pál: Esztergommegye őskora III

Esztergommegye őskora. 43 Hidegebb klimáju vidékünkön a neolithkorban az ősemberek állati bőrökkel fedték be testüket, melyeket csontárakkal szúrtak át és inakkal vagy fonállal kötözték ruházattá össze. Szúrásra a megmunkált csontárakon kivül az őzagancsvégek, hegyes farkasfogak, sőt erősebb halszálkák is alkalmasak voltak. Simításhoz és bőrfejtéshez bordakéseket, élrefaragott aggancsvégeket, a föld munkálásához pedig agancskapákat is használtak. Nem volt ismeretlen előttük az állati lábszárcsontból készült korcsolya sem. Ilyen is van a muzeumban. A sok változatos (vonalas, bökéses, új- és zsinornyomásos) cifrázatu edénytöredékek között kiválnak a Chlapec-barlangból való mély vonalas, erős bőkéses vastag cserepek. Néhány ép edényke mellett feltűnik egy talpcsőves (Aufsatz alakú) tál, melyhez hasonlókat rendesen a sírokban találtak. A halottak mellé helyezték védőfegyverül a kőbaltájukat és vésőjüket is, mert már az ősemberek is hittek a túlvilági életben. A neolithkor kulturáját nemcsak Európában, hanem a többi világrészekben is mindenütt megtaláljuk. E művelődési fokot azonban a földkerekség népei más és más időben érték el. Egyptom földjén már végét járta, amikor a Duna vidékein csak ébredőben volt. VanKülönféle csontárak (halbordából is) és csontnyilhegy (term. n.) a garamkövesdi őstelepről.