Esztergom Évlapjai 1927

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Sántha József: Esztergom az 1848-as idők reformeszméi áramlatában

30 a három testvérvárossal a választások szempontjából máris egyesítve van, így külön választókerületet alkot, melynek ügyeibe a vármegyének semmi beleszólása nincs. Ezt a felfogását bőségesen kifejti s bejelenti nemcsak az alispánnak, hanem a belügyminiszternek is. Felfogása helyes is volt, mert bár sem a belügyminisztériumnak, sem a megyének válaszát nem találjuk az iratok közt, a képviselőválasztás tényleg a megye közreműködése nélkül történt meg. (1848/11. 34.) így az első harc a felettes hatósággal a város javára dőlt el, mely sietett azt egyéb alkalmakkor is kihasználni arra, hogy a városrészek egyesítésének problémájánál, mint az egyesítés befejezett első stációját, további eredmények elérésére használja fel. A választók összeírása a polgárság élénk érdeklődése mellett történt meg. A választmány 1848 május 15-ig 950 választót vesz fel; május 19.-i pótlólagos jegyzék még 26-ot, összesen tehát 976-ot (1848/11. 31); ez a szám azonban — bizonyára a felszólalásokkal — tovább emelkedik, úgy hogy a június 1-ről kiállított újabb jegyzékben végeredményként már 1586 választó szerepel. (1848/11. 90.) Ez a szám kétségtelen bizonysága annak, hogy akkor a közönségünk melegen érdeklődött az országos politika kérdései iránt, élni akart választójogával s ezért buzgón vétette fel magát a választók jegyzékébe. Érdekes ez a szám annál inkább is, mivel akkor a város lakossága a három szomszédvárossal együtt mintegy 15.000 volt a mostani évek 19-000 lakoséval szemben; mégis a választók száma az 1918. évi névjegyzék szerint kereken csak 400-zal több az 1848-énál, noha 918-ban már a kiterjesztett választójog alapján történt a jegyzék összeállítása. A választást 1848 június 2-án ejtették meg Maurovich elnöklete alatt. A választópolgárok jelöltül egyedül Besze János ügyvédet ajánlották, ki egyébként előzőleg a választói összeíró bizottság elnöke volt; ennek következtében a választás is egyhangú volt s Beszének juttatta Esztergom első képviselői tisztét. Besze nyomban megjelenik a választók előtt s átveszi a mandátumot azzal, hogy „küldőinek előtte ismeretes szellemét követve, követi pályáját úgy folytatandja, miszerint a legnagyobb kincsnél is drágább közbizalmat állandóul azután is kiérdemelje". (1848/11. 90.) Ez a pár szó, mely a megbízást átvevő beszéd tartalmának jellemzéséül a jegyzőkönyvben szerepel, bizonysága annak, hogy Esztergom városa a március-áprilisi napok visszás eseményei ellenére se riadt vissza a szabadelvű politika követésétől, mert Besze személyében oly képviselőt választott, ki magatartásában Maurovich liberális felfogásán is túlment s aki, mint látni fogjuk, a későbbi eseményekben tevékenyen is részt vett. Beszének különben már régebbi aspirációja volt, hogy követté legyen. Midőn Maurovich megválasztása történt, ő is pályázott a tisztségre Meszéna János tanácsnokkal egyetemben s kész volt még arra is, hogy ő tiszteletdíj nélkül megy fel az országgyűlésre, Meszéna pedig vegye fel a fizetést. Ez a törekvése akkor kudarcot vallott, mert valamiképpen kimaradt a jelölésből; lett is belőle nagy harag, mivel egyébként is nagy ellenszenv kerekedett benne a tanács tagjai iránt. Elmondta azokat nyilvános helyen huncutoknak, a nép nyúzóinak, kaputosoknak, kik már nemsokáig ülhetnek a helyükön, minthogy a nép ellenszenve előbbutóbb el fogja őket távolítani; irányításuk alatt Esztergom csak elhagyott