Esztergom Évlapjai 1927

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Sántha József: Esztergom az 1848-as idők reformeszméi áramlatában

24 Dr. Sántha József fényesen igazolta a jövő, mert az erkölcsi megbízhatóság igazolása nélkül a nagyobb, több tizezer lakost számláló városok a bűnösök s a kétes existenciák valóságos mentsvárai, gócpontjai lennének. Ezért törvényhozásunk szakított is a Szentkirályi javasolta túlzóan liberális felfogással s a legutolsó törvényes szabályozás, az 1886. é. XXII. tc. is azon rendszert állandósítja, hogy a városok és községek a telepedés engedélyezése előtt az erkölcsi magaviseletet, sőt azon túlmenve, a megélhetés biztosítottságát is igazoltatják, nehogy a közületek a megbízhatatlan vagy köztartásra szoruló egyének által lepessenek el. A későbbi fejlődés tehát a mérsékelt haladás irányát szorgalmazó esztergomi követ igazát s józan felfogását igazolja. Fejlett felfogásra vall Maurovich követ azon álláspontja is, melyet a magyar nyelv használata ügyében foglalt el. Midőn tudniillik az államnyelv használata került tárgyalás alá, Pozsega-, Verőce- és Szerémmegyék s Fiume és Buccari követei nem voltak hajlandók a magyar nyelvhasználatot elfogadni, mert szerintük a nyelvkérdés Horvátországnak belső ügye, de még az erdélyi megyékre nézve is keveslették azon 6 évet, melyhez a javaslat a magyar nyelv megtanulását kötötte; de ellenzékben volt még Selmecbánya is, utóbbi azzal, hogy Selmec bányaváros, melynek jóformán saját külön nyelvhasználata, szakszavai vannak, melynek megfelelő magyar szavait még a nyelvtudósok sem alkották meg, Selmecbánya tehát a legjobb szándékkal sem használhatja a magyar nyelvet. Esztergom természetesen a magyar nyelvhasználat mellett volt, noha lakossága közt akkor még elég sűrűn voltak más anyanyelvűek. Maurovich utasítása 8. pontjához képest felszólal a vitában, sőt nemcsak a javaslatot pártolja, nemcsak az írásos érintkezésben óhajtja kötelezővé tenni a magyar nyelvet, hanem annak kimondását javasolja, hogy minden egyes közhivatalt viselő egyén köteleztessék a magyar nyelv haladéktalan megtanulására, különben állását veszti. Ez az indítvány azonban, melyre Esztergom büszke lehet, nem ment keresztül a tárgyalásokon, a többség elvetette. (1848. é. 9. sz. követi jelentés.) További követelése volt a 48-as időknek, hogy Erdély az anyaországgal egyesíttessék. A mozgalom a nemzetállam elgondolásában csírázott s annyira megérett volt, hogy a kormány maga is felveszi javaslatai közé. Egyébként Kraszna, Zaránd, Közép-Szolnok és Kővárvidék az ügy gyorsítása végett — talán mert az izzó hangulat közepette nem hittek a kormány javaslatának őszinteségében — külön petíciót nyújtanak be az országgyűléshez. Kossuth hatalmas szónoklatot mond a petíció mellett, mire a rendek egyhangúan csatlakoznak ahhoz, Maurovich pedig a január 23.-i jelentésében örvendetesen közli, hogy utasítása e részének eleget tehetett. Csak néhány kérdést kell még említenünk, hogy ha nagy vonásokban is, de kiegészítjük azon szellemnek rajzát, melyben Esztergomot a 48-as márciusi események érték. Ezek közül a népképviselet, az örökváltság, a közteherviselés és a zsidók egyenjogúsításának ügyét emeljük ki. Esztergom mindannyi követelésnek híve. A január 13.-Í követi utasításában, miként fentebb már idéztük, egyéb okok mellett azért is sürgetteti követével, hogy a városok az országgyűlésen kellő számú szavazatot kapjanak, mert így minden reformkérdést, tehát a