Esztergom Évlapjai 1927

TÁRSULATI ÜGYEK - Sinka Ferenc Pál: Díszközgyűlés (Szent Ferenc centenáriuma)

110 Társulati ügyek. mostanig hivatásának élő szerzetesrendjét ért eme nagy megtiszteltetésért. P. Virágh Raymund „Szent Ferenc fiai Esztergomban" c. értekezése volt még tárgysoron, melyet egész terjedelmében folyóiratunk jelen számában közlünk. A díszközgyűlés másik kiemelkedő része Buchner Antal főszékesegyházi karnagy, társulatunk választmányi tagja által ez alkalomra írt „Szent Ferenc éneke" c. ünnepi nagy kántátéjának előadása volt, amelyben a város és vidék legjobb énekesei és zenészei, összesen mintegy százan vettek részt. Társulatunk eme díszközgyűlése szolgálván alkalmul a kiváló zenemű szerzésének és előadásának, érdemesnek tartjuk azt Veszely Géza tagtársunk zenei kritikája nyomán a következőkben ismertetni: A szerző assisi szent Ferencnek „Naphimnusz"-át dr. Sik Sándor remek fordításában komponálta meg nagy formában : solo, quartett, férfi-, női-, gyermekkar-és nagy zenekarra. Az impozáns, hatalmas lendületű munka 9 részre oszlik: minden egyes rész önálló mű, a himnusz 9 nagy gondolatának méltó zenei aláfestése. Minden egyes gondolat, hangulatárnyalat külön-külön részt kapott, hogy a nagy gondolatokat annál jobban ki lehessen emelni- Ki is emelődtek. A zene lépést tart a szöveggel és hatalmas ornamentikát képez hozzá: méltó hordozója lett az örök gondolatoknak. A teljes vegyeskarra, fiú- és leánykarra és teljes zenekarra írt mű néhol 17 szólamú karrá szélesedik ki, mint egy nagy folyam medre, majd hatásos szólókba szűkül, ahol a kiemelkedő részek megkívánják. Minden rész megfelelő hangárnyalatot fest, pl. a földanyáért adott hálaadás, ahol 8 szólamú gyermekkar kedves, játszi dalban festi a föld szépségeit. A fortissimókat halk pianissimók váltják fel: az Isten dicsőségét és az ember alázatosságát festve; a világosság, a tűz lángoló muzsikája, a víz alázatos munkájának ábrázolása, a megbocsátás és a halál komolysága, mind-mind zenei théma, amely érvényre jut a nagy műben. Majd fúgába szökell, majd felfelé haladó chromatikus, itt-ott kitörő, utánzó kontrapunktikus menetekben, vidám, játszi dallamokban, önmagába visszatérő tématikus kidolgozásban, choralis komolyságban folyik le a dal, amelyet a zene mesterien fest alá. Szinte hallani lehet a víz csobogását, a tűz pusztítását, a halál komolyságát, érezhető a virág szaga, a gyümölcs íze . . . Buchner Antal ebben a művében bemutatta, hogy a zene minden csínját uralja és nagy mestere a hangszínek keverésének. A művet, mely a modern zene remekbe menő alkotása, zenei képzettség, mély kontrapunktikus tudás és komoly forma-érzék jellemzik. A szokatlanul szép, hatalmas kántáté előadásában a solo részeket Wiesenbacher József népművelési titkár (tenor), Buchner Antal, maga a szerző (bassus), Buchnerné Nyárasdy Ilona (soprán), Magyarászné Kersch Etelka (alt), Eitler József (tenor) és Kántor Félix (bassus) énekelték. Közreműködtek: a vegyes- és férfikarban a főszékesegyház és belvárosi templom énekkarának tagjai és a város műkedvelői; a gyermekkarban a polgári leányiskola, a főgimnázium és főreáliskola növendékei. A zenekarban a helybeli zenészek és a dorogi bányászzenekar. A teljes mű előadása 45 percig tartott.