Esztergom Évlapjai 1927
TÁRSULATI ÜGYEK - Sinka Ferenc Pál: Díszközgyűlés (Szent Ferenc centenáriuma)
Társulati ügyek. 107 márványpadozatán. Meggyújtja azonban a távolban az őszinte kegyelet és benső hódolat tömjénét, hogy illatos füstjével röpítse oltárához lángoló érzelmeinek áldozatát. Váratlanul — mint egy tündéries fényű üstökös — ragyogott fel sz. Ferenc Itália örökké mosolygó egén. A vagyonos kereskedő jóléthez, kényelemhez, élvezetekhez szokott fia azonban csakhamar — általános csodálkozást keltve — a teljes szegénység, a hősies lemondás és legnagyobb önuralom köntösében jelent meg kortársai előtt. Példájának vonzó erejével, szavának bűvös hatalmával hitre, szeretetre, magába szállásra buzdított. Lázas tettvágya, lohadni nem tudó lelkesedése, akadályokat nem ismerő buzgósága keresve-kereste a mezőket, amelyeken az előítéletek és balvélemények, a fogyatkozások és szenvedélyek, a hibák és gyarlóságok dudvái burjánzottak. Az igénytelen külsejű, törékeny szervezetű, de lángszellemű Dávid bátran szállott szembe az erkölcsi ellenségek Góliátjainak félelmet gerjesztő alakjaival. Vértezete egyedül Isten határtalan szeretete, segítségébe vetett rendíthetetlen bizalma és a nemesebb szivek bátorító együttérzése volt. Darócba öltözve vonult e vértezettel a hatalmas Róma fényben úszó falai között rejtőző csendes kolostorba és szerény cellájának alacsony boltívei alól kormányozta a világra kiterjedő táborának lelkes, tettvágyó seregeit. Leghőbb vágya volt, hogy követői, lelki fiai, rendjének tagjai minél szilárdabb léptekkel haladjanak az erények göröngyös ösvényein és minél biztosabban közelítsék meg a tökély magaslatait. Óhajtotta azonban azt is, hogy kolostorai ligetek és berkek legyenek, amelyek tiszta, üde légkörében szabadon fejlődjenek, gyönyörködtetően izmosodjanak a tudományok és művészetek cédrusai. A páduai sz. Antalok és Bonaventurák mellett pálmák gyanánt magaslottak ki a lyrai Miklósok, a Duns-Scotusok, a villái Richárdok, akiknek halántékát a tudományok hervadhatatlan babérai díszítik. Szerény kolostorainak szűk szobáiban pillantották meg az első napvilágot celanói Tamás, todii Jakab örökbecsű alkotásai. Ihletett szellemük imaszerű költeményei: a „Napja Isten haragjának", az „Áll a keserves Anya" sohasem fognak elnémulni a hivők millióinak fohászos ajkain ! Joggal írhatta ennélfogva már 1271-ben Bacon Rogér: „Alig gyönyörködtetett a tudományok oly hatalmas fellendülése, oly alapos művelése valaha, mint a közelmúlt négy évtized folyama alatt. Mindenütt fáradoznak és verítékeznek tudósok. Különösen azonban a Ferencrendűek és Dömések zárdáinak falai között." Nem is fogják a feledés homályába burkolni a legkésőbbi századok sem az érdemeket, amelyek sz. Ferenc fiainak áldozatos tevékenységéhez fűződnek. Bizonyítékokért nem kell messze földre kalandozni. Bőséges adatokat szolgáltatnak a szerény falak, amelyek hét század óta szeretett lakóik gyanánt tisztelik. Állandóan tapasztalták e hosszú idő alatt, minő hivatott és gondos őrei, minő hathatós tényezői az egyház és haza, a család és iskola, az egyén és társadalom magasztos érdekeinek.