Esztergom Évlapjai 1927

ÉRTEKEZÉSEK - P. Virágh Rajmund: Szent Ferenc fiai Esztergomban

100 A királyi udvart lassankint áthatja a ferences szellem. A ferencesek hagyománya szerint IV. Béla és felesége, Mária királyné a harmadik rend kötelékébe lépnek, hogy részesülhessenek a ferences rend lelki javaiban. Sőt mi több, még életükben felállíttatják vörös márványból készült sírjukat, hogy az esztergomi ferencesek templomában a rendtagok könyörgése mellett örök nyugalomban pihenhessenek. Idővel — 1270. május havában — közvetlen a főoltár (a Segítő Szűz Mária oltára) előtt helyezik örök pihenőre a királyt Mária királynéval és fiával, Béla vezérrel együtt, mint ezt a ferencesektől származó sírfelirat megörökítette: „Nézd a szent oltárt, szentellet a szűzi Anyának, Férj, hitves s herceg nyugodalmi helye itten. Míg fejeden ragyogott koronás dísz Béla királyunk, Csel szünetelt s diadalt aratott a béke s igazság." A királyi hamvak miatt nézeteltérés támadt az esztergomi érsek (Fülöp) és a ferencesek között. Fülöp érsek a királyi hamvak méltó nyughelyéül a Bazilikát tartotta s ép ezért az uralkodótól engedélyt eszközölt ki, hogy a királyi hamvakat átvitethesse a Bazilikába. Ez meg is történt. A ferencesek ragaszkodtak a királyi hamvakhoz, még pedig kettős okból: 1. mert a királyi család még életében kifejezte azon óhaját, hogy a ferences templomban temessék el, 2. mert a királyi pár a harmadik rendbe-lépés által szorosabb kapcsolatba jutott a ferencesekkel. Az ügy Róma elé került. A Szentszék méltányolva a ferencesek jogos érveit, a királyi hamvakat odaítéli a ferenceseknek, kik a királyi pár hamvait a legnagyobb tisztelettel visszaszállították s az eredeti rendeltetési helyen, Szűz Mária oltára előtt temették el 1275-ben. A IV. Béla király által helyreállított kolostor — a rendi adatok szerint — azon területen feküdt, melyen a mai királyvárosi templom és a mellette fekvő temető terült el. 1738-ban ugyanis a plébánia templomnál és a körülötte fekvő házaknál ásatásokat végeztek; a földbe fülkéket találtak, amelyekben ferences ruhában pihenő csontvázakra bukkantak. A többi közt találtak egy férfi-csontvázat, melyről azt állították a hozzáértők, hogy IV. Béla király teteme. Sajnos a kiásott hamvakat a közös temetőbe vitték s ott elföldelték. így IV. Béla király hamvainak hollétét manapság homály fedi. E régi rendház a ferencesek életének élénk gócpontja volt. E rendházban — a feljegyzések szerint — 1320-tól 1378-ig tizenhét ízben volt rendtartományi káptalan-gyűlés, mely a ferencesek életében mindenkor nagyjelentőségű. 1380-ban pedig e rendházat — ki tudja mi okból — rendi általános káptalan színhelyéül is választották, amelyen I. Lajos magyar király jelenlétében a ferencesek, általános főnökévé (MinisterGenerális) a velencei származású Lajos Donátot választották meg, aki később 1383-ban biborosi kalapot kapott. E nagykáptalanon, a feljegyzések szerint, állítólag 12 rendtartományból jelentek meg a választók. 1448 gyászos év a rendház történetében. Több főúr panaszára — kik az elődeik által letett alapítványi misék után az évi kamatot a rendháznak fizetni nem akarták — a rendházat a „cseri barátoknak"* * Cseri község Temesmegyében. Itt létesült a Boszniából Magyarországba jött „observánsok" első magyar rendháza.