Esztergom Évlapjai 1926

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Walter Gyula Knauz Nándor emléke

4 tárgyra fényt vethet: addig mi oly keveset birunk az egyháztörténelmi téren felmutatni". Arra irányította ennélfogva minden ügyekezetét, hogy „az'egyházirodalom" fejlődését, emelkedését, virágzását mozdítsa elő. E magasztos elhatározásában az idevonatkozó okmányok felkutatása, beható tanulmányozása és pontos kiadása lőn a jelszó, amelyet munkásságának vezérlő csillaga gyanánt ragyogtatott. Keresztül csillámlik az eszme a kitűnő „Magyar Sión" folyóiraton, amelyet 1863-ban Esztergomban indított meg. Hét éven át szerkesztette, nagy tekintélyre emelte és értékes tartalmával, eredeti forrásokból merített adataival, még kiadatlan okmányaival, alapos dolgozataival, élénk tollharcaival a magyar egyháztörténelem gazdag kincses bányájává tette. Elvitázhatlan érdeme a folyóiratnak egyebek között a feltűnő hatás, amelyet a régi irodalom emlékei, ritkaságai iránti érdeklődés, becsülés, méltánylás tekintetében a lelkekre gyakorolt. Alapos szakértelemmel és kimerítő részletességfel ismertette a távoli századokból fennmaradt különféle kéziratos vagy nyomtatott misekönyveket, breviráriumokat, gradualékat, agendákat és az egyházi szertartásoknál használt más irodalmi termékeket. Megalapozta ily módon azt az érzéket e szórványos örökségekre nézve, amely észrevehetőleg növekvő hódításokkal dicsekedhetett. Példaadó a folyóirat a tollharcok mezején is, amelyen a szerkesztő játszotta a vezérszerepet. Mesterileg kezelte a harcias tollat, midőn arról volt szó, hogy nézetét megvédje, elleneit leküzdje, a történeti igazságot diadalra emelje. Maró gúnnyal és megdönthetlen érvekkel hadakozik. Összezúzta egészen Mircse Jánost, aki jónak látta II. Endre aranybullájának létezését tagadni.

1 A szakolczai „Slovesnost" cáfolatot írt a „Magyar Sión" II. évfolyamának azon cikksorozatára, amelyben Knauz : „A magyar nyelv történeti jogáról az egyházban és hazában" értekezett. A hazaszeretettől lángoló szerző a legnyomósabb érvek oly pergőtüzével árasztotta el, hogy teljesen megsemmisült. Országos érdeklődés mellett folyt le tág keretek között mozgó polémiája a pozsonyi prépostság történetére vonatkozólag. Ellenfele Rimely Károly püspök kénytelen volt harcképtelenségét belátni és letenni a fegyvert. Ily működést fejtvén ki a „Magyar Sión", általános sajnálkozást keltett a hir, hogy leteszi Knauz a szerkesztői tollat. Nem vett azonban önként tőle búcsút. Nem fárasztotta el, nem merítette ki a munka. A kutatás és tanulmányozás életeleme, legkedvesebb időtöltése, egyetlen élvezete volt. Ez villanyozta fel kedélyét. Őrizte meg derültségét. Acélozta testi és szellemi erőit. Elhatározásának rugója más körülményben rejlett. 1 II. Endre szabadságlevelei. Pest, 1869. Eggenberger.