Esztergom Évlapjai 1926

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Hillebrand Jenő: A bajóti barlangkutatások régészeti jelentőségéről

54 Hillebrand Jenő dr. K bajóti barlangkutatások végészeti jelentő ségétóL Irta : Hillebrand Jenő dr. A rendszeres hazai barlangkutatások mindössze husz éves múltra tekintenek vissza. Az első rendszeres barlangkutatást Hermán Ottó kezdeményezésére dr. Kadics Ottokár geologus végezte a Miskolc melletti Szeleta-barlangban. Míg husz év előtt legirányadóbb szakembereink is kétségbe vonták még annak a lehetőségét, hogy a jégkorszak embere Magyarország földjén élt volna, ma már túlzás nélkül mondhatjuk, hogy Hazánk az európai ősember kutatás egyik számottevő tényezőjévé lett. Míg husz évvel ezelőtt a jégkorszakra jellemző egyetlen biztos kulturmaradványára sem hivatkozhattunk, ma már a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Kir- Földtani Intézet és a Miskolci Múzeum nagy mennyiségben őrzik a hazai barlanglakó embernek szebbnél-szebb kő- és csonteszközeit, valamint fegyvereit. Míg husz évvel ezelőtt Magyarország a diluviális kutatások szempontjából valóságos terra-incognita volt, ma már Európa legkiválóbb szakemberei szinte egyhangúan csatlakoznak a hazai barlangkutatóknak ama megállapításához, mely szerint a paleolith kulturák legérdekesebbikje, a solutréi kulturának bölcsője Magyarország földjén volt s innen indult nyugat felé, hogy Franciaországban, mint második hazájában új erőre kapjon s hogy ott elérje virágzásának fénykorát. A hazai barlangkutatásoknak egyik eredményekben leggazdagabb lelőhelye a Bajóti Öregkő Jankovich-barlangja, amelyre az európai paleolith-irodalomban ma mér minduntalan hivatkozás történik. E barlangnak tudományos értelemben vett fölfedezője s a kutatásoknak lelkes munkása Bajót község főjegyzője : Baits György, aki ezirányú tevékenységével megörökítette nevét a hazai praehistoria történetében. Érdemeiért gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter úr 0 excellenciája nem rég legmagasabb elismerését fejezte ki. A kutatások történetével nem kívánok foglalkozni, mivel e feladatot Sinka Ferenc Pál úr volt szives vállalni. E helyen csak egész röviden szándékozom vázolni azokat az eredményeket, amelyeket az 1912-től 1926-ig végzett kutatások szolgáltattak. A Jankovich-barlangban sikerült a hazai solutréi kultura kialakulásának egy újabb fázisát kimutatni, amely a Miskolc mellett levő Szeleta-barlang protosolutréi és ugyanazon barlang legfelsőbb rétegéből való klasszikus solutréi formákat áthidalja. A Jankovich-barlang solutréi rétegeinek anyagában még bizonyos kísérletezést tapasztalunk, amely csak egyes kivételes esetekben eredményezett tökéletes formájú solutréi lándzsa-csúcsokat. Az eseteknek túlnyomó részében ezek a formák nem érték el a tökélynek legmagasabb fokát. Egyik-másik befejezetlen példányon jól megfigyelhető, hogy ezeket a lándzsa-csúcsokat alapjuk felé kiszélesedő pattintékokból készítették s hogy a felületeknek további kidolgozása nem pattintással, hanem a szélektől a középvonal felé haladva nyomással, egyes kisebb-nagyobb kőpikkelyek lefeszítéséve!