Esztergom Évlapjai 1925

Értekezések - Sinka Ferenc Pál: Esztergom vármegye őskora

84 Sinka Ferenc Pél bronz- és vaskorszaknak nevezik. E korszakok között azonban éles határt vonni nem lehet. Kőből készült tárgyakat találunk a bronzkorszakban, és temérdek bronztárgyat a vaskorszakban is, amiként a kő, bronz és vas, mint korjellemző anyagokon kivül kiváló szerep jutott a fának, csontnak, agyagnak és más alkalmas anyagnak is a célnak megfelelő tárgyak feldolgozásában. A történelem előtti időnek hármas felosztása Christian Thomsen, a koppenhágai muzeum igazgatója nevéhez fűződik, aki először foglalkozott tudományos alapon a praehistoriával, és tette közzé dán és német nyelven*) az Északi tenger partjain talált őskori halmok átkutatásánál szerzett azon tapasztalatait, melyek szerint az egyes halmokban csupán az ősemberek által elfogyasztott kagylók héjait, silex-pengéket, nyílhegyeket, csont- és kőszerszámokat, másokban pedig már bronzeszközöket is talált. A felfedezésekből kétségtelennek látszott, hogy a tengerpart az ősemberek letelepülési helyei és a halmok évszázadokon, sőt évezredeken át felhalmozódott konyhahulladékok, melyek közé azok használati tárgyai és eszközei is keveredtek. A dán őskonyha-telepek (kjökken-mödding) felfedezése után Európa többi országaiban is csakhamar megindult kutatások mindenütt hasonló eredményre vezettek. Az őskornak hármas felosztása azonban az akkor élt történettudósok és filologusok részéről nem talált mindjárt elfogadásra. A mult század elején még megszokták az emberiség bölcsőjét a Tigris és Eufrát vidékén, kulturáját a Nilus völgyében keresni. A klasszikus idők régészei a leletekben mindenütt „antik" dolgokat láttak. Az új tan kitűnő harcosai : a dán Thomsen és tanítványa Worsaae, Svédországban Montelius, Németországban Tischler, Angliában Evans, Franciaországban Mortillet mellett annak ellenzői is támadtak, akik Hildenbranddal az élén főkép a bronzkor létezését tagadták, és minden bronzleletet az etrusk és hellén kultura tovaterjedésével magyaráztak. Végül is az ősrégészet művelésének előrehaladásával, a mindenütt szerzett azonos tapasztalatok alapján, az őskor hármas felosztásának helyességét annak ellenzői is kénytelenek voltak elismerni. Ma a külön tudománnyá fejlődött praehistoria a hármas felosztáson belül a kőkorszakot, az előkerült leletek szerint, régebbi (palaeolith) és újabb (neolith) kőkorra osztja, melyek elé némelyek az emberiség hajdankorát (eolith) teszik. A kőkorból a bronzkorszakba való átmeneti időt rézkorszaknak nevezi. A vaskorszaknál is megkülönböztet régibb (Hallstatti) és újabb (La Téne) vaskort, a jellemző emlékek előfordulási helyei : az osztrák Salzkammergutban lévő Hallstatt és a sweici Neuenburgersee északi végén lévő cölöpépítményes hely után. Az újabb vaskort, e kultura viselői után, kelták korának is mondják. Az őskori, különösen az újabb kőkorszakbeli leletek nálunk Magyarországon sem ritkák. A szántó-vető ekéje nem egyszer vet ki a földből egy-egy kőkorszakból való baltát vagy vésőt. A hozzá nem értő ember felveszi az ismeretlen tárgyat, azt össze-vissza forgatja s *) Christian Thomsen: Leitfaden zur nordischen Altertumskunde, Kjöbenhvon, 1837.