Esztergom Évlapjai 1925

Értekezések - Dr. Sántha József: Esztergom városrészeinek egyesítése

Esztergom városrészeinek egyesítése. 75 a végérvényes határozat joga az egyesült város képviselőtestületének van fentartva. Szentgyörgymezőnek azon kívánalmát, hogy a volt úrbéresek közös erdő- és legelőből álló vagyona minden urbariális jellegű tehertől felszabadíttassék, az egyesítendő város részéről az értekezlet elfogadja, mert a város csak egyenlő jogú polgárokat ismerhet. A szentgyörgymezői közjövedelmeknek e városrész számára a jövőben leendő külön kezelését, valamint a volt községi vagyonnak külön fenntartását elvből nem fogadhatja el az értekezlet, a vágóhídnak Szentgyörgymezőn való felépítése s külön hegymesteri állás szervezése azonban elfogadtatik. Az ezen elvek szemelőtt tartásával szerkesztett feliratot a vármegye törvényhatósági bizottsága az 188^. évi szeptember 29,-i közgyűlési jegyzőkönyvének tanúsága szerint megértéssel fogadja s a kérelmet annál inkább is ajánlja teljesítésre, mert azzal a vármegye is egy tekintélyesebb és fejlődésre képesebb megyeszékhelyet nyer. Egyben kimondja a vármegye, hogy mivel a kért egyesítés következtében a város lakosságának száma az 1876.-i XX. tc.-ben alapul vett 12,000 lélekszámot jóval, legalább is 4000 lélekszámmal meghaladja —, időszerűnek tartja, hogy a belügyminisztert a maga részéről felkérje arra is, hogy a szab. kir. várost a törvényhatósági joggal felruházott városok sorába újból felvétesse. íme, amire a város közönsége 1876-ban nem gondolt, a vármegye, mely pedig a szab. kir. városnak törvényhatósági joggal való felruházásával a várossal szemben gyakorolt felügyeleti jogát elvesztené, nemes gesztussal felajánlja közreműködését a kir. város ezen elvesztett jogának visszaszerzéséhez és a vármegye az, mely ezirányban a kezdeményező lépést megteszi. A város képviselőtestülete az 1894. november hó 20,-i közgyűlésében foglalkozik a kiküldött bizottság jelentésével. „Lelkes érzelemmel üdvözli a szomszédos városokat, mint amelyekkel múltja és jövője egybe van forrva . . . készséggel rontja le azon válaszfalakat, melyek eddigelé közöttük emelkedtek, minden fenntartás nélkül osztja meg vagyonát, ősi jogait, kiváltságait, dicső királyaink által biztosított címerét és színeit." Egyebekben a közgyűlés egész teljességében elfogadja azon álláspontot, melyet saját kiküldöttei a községek kívánságával szemben a szeptember 6.-i közös értekezleten elfoglaltak s a kiküldöttei részéről ott tett nyilatkozatokat a saját nyilatkozata erejére és tekintélyére emeli. Ezek után az események gyorsan peregnek s ami az 50-es évek harcai közt lehetetlennek látszott, rövidesen megvalósult. A belügyminiszter döntése csakamar megérkezik. Az 1895. január 23-án kelt leiratában, mellyel a kir. városnak az egyes községek kívánalmaival szemben elfoglalt álláspontját helyesnek ismeri el s magáévá teszi, csupán néhány közigazgatási jellegű kikötést állít fel —, hozzájárul a kérelemhez és elrendeli, hogy a város a szomszédos községekkel egyesíttessék. Egy félszázadnál hosszabb idő küzdelmeinek bevégződését, a szebb jövő zálogát, a fejlődés lehetőségét, a törvényhatósági jog visszaszerzésére való feltételek legelsejének teljesültét jelenti az a száraz, közigazgatási nyelven fogalmazott leirat, mely az egyesítést kimondja. Néhai Takács István főpolgármester óhajtása testet öltött; dr- Földváry Istvánnak és munkatársainak, — kiknek sorá-