Esztergom Évlapjai 1925

Értekezések - Dr. Sántha József: Esztergom városrészeinek egyesítése

Esztergom városrészeinek egyesítése. 67 Az egyesítés elleni harc a kérelem ilyen elintézésével korántsem fejeződött be. 1852. jan. 27-én ujabb kérvényt ad be Víziváros a megyefőnökhöz azzal a hozzáadással, hogy ha a megyefőnökség az öszszekapcsolást nem mellőzi, felsőbb helyen fog ellene panaszt tenni. Tiltakozását megismétli akkor is, midőn 1853. nyarán a kir. város éppen az egyesítés tényére utalással a rendőrlegénység számának emelését kéri. Ujabb érveket most már nem hoz fel, csak általánosságban mozognak tiltakozásai, vagy legfeljebb megismétlése annak, mit már 1850-ben előadott. De hiába való is lett volna minden újabb megokolás, mert a megyefőnök, miként azt az 568/1853. sz. rendeletében mondja, az egyesítésre nézve felsőbb helyről parancsot kapott, melynek végrehajtása kötelessége ; igy minden ily kérvény már elintézése előtt tulajdonképen el volt ezen elvi állásfoglalással utasítva. Így az egyesítés fennállott egészen az alkotmányos idők bekövetkeztéig, midőn a kir. város és a községek helyzetében nagy átlagban az 1848. V. tc. teremtette részleges, csak a képviselőválasztás tekintetéből való egyesíteltség áll vissza, bár a Bach-rendszer egyes adminisztratív alkotásait, mint azt alább látni fogjuk, már nem lehetett és nem is volt kívánatos kiküszöbölni. Ha már most azt a belső helyzetet vizsgáljuk, melyet az elnyomatás ideje alatti egyesítés a kir. város és a községek közt teremtett, az akkori egyesítést nem tudjuk a mai közigazgatási fogalmak közt elhelyezni. Az az egy bizonyos, hogy a tulajdonképeni teljes egyesítés, amelyre a kir. város vágyott, nem következett be, s csak 1895ben jutott el a megvalósuláshoz. A megyefőnök rendeletei is közigazgatási egyesítésről szólnak, de a szónak tartalmát közelebbről nem jelölik meg- Ügy látszik, a vagyoni ügyek kivételével a többiek egységesen intéztettek, bár a kir. város állandóan szorgalmazta a vagyoni tekintetben való összekapcsolást is, Másrészt a megyefőnöki rendeletek szerint a kir. város e három községgel egy külön közigazgatási járást alkot, melynek főszolgabirája a polgármester. Ez a megoldás azonban nem eredményezte a kir. város által óhajtott célt, mert hisz a mai fogalmak szerint csak annyit jelentett, hogy a községek kivétetnek a rendes járási keretből s a kir. várossal egyetemben egy külön járást képeznek a polgármester, mint főszolgabíró vezetése alatt. De a tényleges helyzet még sem ez volt, A főszolgabiróságokban ugyanis a járás egyes helységei között nincsen különbség, azok mind egyelőrangúak s a járási székhely sem emelkedik ki közülök olyként, hogy e minőségében elöljárósága hatáskörrel birna a járás más községeinek ügyintézésére; csupán a járást vezető főszolgabírónak ottani tartózkodása ad neki a többi községekkel szemben bizonyos felsőbbséget és tekintélyt. Esztergom s a három társított község helyzete nem ilyen. Legelsőbben is az egyesítés nem jelentette a kir városnak községgé való degradálását, ami a mai közigazgatási berendezkedés szerint valamely járásba való beosztással vele járna. A kir. város azután is megmaradt a régi, kiváltságos városnak, melynek ügyeit a főpolgármester intézte a melléje beosztott tanácscsal. Amellett a kir. város nem oly egyenrangú helyet foglalt el a társult községek mellett, mint a járási székhely a járás többi községe 5*