Esztergom Évlapjai 1925

Értekezések - Karcsay Miklós: Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyesített vármegyék az 1924. évben

50 Dr. Karcsay Miklós költségeket 100000,000 koronában előirányozva akként, hogy ebből 34 539,000 kor. községi hozzájárulás alakjában az 1922. évre kivetett házadó, I., II., III. és IV. osztályú kereseti adó, tőkekamat adó, nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója és társulati adók után készpénzben kivetendő és beszedendő 400°/o-os pótadóból fedezendő, a fenmaradt 65.461,000 korona pedig a földbirtokok után — azok kataszteri tiszta jövedelmét véve alapul — a kataszteri tiszta jövedelem minden koronája után kivetendő 0'45 kgr. és összesen 8726 mm-át kitevő búzából fedezendő. Ekkor azonban azok a törekvések, melyek a székhelyet Tatára szerették volna áthelyezni, már nyiltan és fokozott erővel sorompóba léptek, aminek káros visszahatása megnyilvánult abban, hogy a fenti határozathoz a többség csak a tisztviselők szavazatával volt biztosítható és így a határozat ellen több oldalról felebbezések adattak be. Meg volt tehát bontva a vármegye közönségének egysége, amely esetleg még eredményeket érhetett volna el. De egyébként is az az idő, amikor még nagyobb nehézségek nélkül is keresztül lehetett volna vinni a belügyi kormánynál, hogy a székház-építkezést engedélyezze, elmulasztatott. A kormánynál a csonka vármegyék egyesítésének terve mindjobban kialakult, s mire a székház építésének terve dűlőre lett volna juttatható, a vármegye már jóformán bevégzett tényekkel állott szemben. A pénzügyminiszter 1923. június végén benyújtja a nemzetgyűléshez. a közszolgálatban álló tisztviselők és egyéb alkalmazottak létszámának csökkentéséről és a vele kapcsolatos intézkedésekről szóló javaslatát, mely csekély módosításokkal szeptember hóban mint az 1923- évi XXXV. tc. törvényerőre emeltetik, s melynek II. fejezete szerint Komárom vármegye Esztergom vármegyével Esztergom székhelylyel egyesíttetik. Még egy kísérletet tesz Komárom vármegye különállásának megmentésére. Az 1923. évi július 13-án tartott rendkívüli közgyűléséből ujabb felterjesztést intéz az ország kormányzójához, a nemzetgyűléshez, a kormányhoz és a belügy- és pénzügyminiszterhez, melyben a javaslat ellen felsorakoztatja a politikai, alkotmányjogi, közigazgatási, önkormányzati, gazdasági, pénzügyi, közlekedési és földrajzi szempontokból felhozható összes érveket, a felterjesztéshez a felhozott adatokat igazoló és megvilágító kimutatásokat és térképeket mellékelve. A felterjesztés és mellékleteinek egy példánya megküldetett az összes nemzetgyűlési képviselőknek, és azt a miniszterelnöknek és belügyminiszternek külön küldöttség vitte fel és nyújtotta át. Mindez azonban már eredményre nem vezetett. Komárom szab. kir. város közönsége természetszerűleg a legteljesebb mértékben támogatta a vármegyének, különállásának fentartása érdekében folytatott küzdelmét. Rá nézve a küzdelem kimenetele szinte létkérdést képezett, mert annak kimenetelétől nemcsak törvényhatósági jellegének fentartása függött, hanem egyúttal az is, hogy megmarad-e vármegyei székhelynek vagy sem. A székhely elvesztése pedig a különben is nagy nehézségekkel küzdő városnak a fejlődésében évtizedekre való visszavetését jelentette.