Esztergom Évlapjai 1925

Dr. Walter Gyula: Beköszöntő

4 Dr. Waller Gyula zött futottak össze az országos intézkedések, rendeletek és határozatok szálai. A város mozgalmas élete hathatós lendületet kölcsönzött fejlődésének, izmosodásának, anyagi és szellemi virágzásának. A tiszteletreméltó romok, melyek búsongva tekintenek ma alá a vár ormairól; erősségének nem kevés ostrommal dacolt sziklaszilárd maradványai, amelyek hűséges őrök gyanánt sorakoznak a haza egyik legfényesebb szentélye körül : némán hirdetik a nagyságot, fényt és dicsőséget, amelyre a római Salva Mansio helyén keletkezett — mint Pauler mondja — „ssláv fészek" az első századok folyamán emelkedett.*) A későbbi viharok, Batu khán vad hordái, a félhold bősz hadai végzetes csapásokkal sújtották. Nagysága eltörpült. Fénye homályba borult. Virágzását hanyatlás váltotta fel. Nem mosódott azonban el a régi idők dicső emléke. Fenntartotta a szorgalmasan művelt történettudomány, amely a positiv ismeretek közlése mellett oda irányította állandóan igyekezetét, hogy ébressze és ápolja az érdeklődést a mult eseményei és viszonyai iránt. Nem okozhat ennélfogva meglepetést, hogy villamos szikra gyanánt hatott a fentebb említett felhívás. Tüzes szavai gyors elhatározásra gyulasztották a kebleket Mindenki érezte, hogy oly mozgalom bontogatja szárnyait, amelynek óhajtott sikere hosszú idők mulasztásait van hivatva pótolni. Lelkesen tömörültek a kibontott zászló köré a város fenkölt gondolkozású polgárai. A legelső pártolók soraiban foglalt helyet a főkáptalan azon előkelő tagja is, aki a város és megye kulturális életének minden mozzanata iránt élénk és tevékeny érdeklődést tanúsított. Akinek személyében ma a főmagasságú bíboros hercegprímás és érsek urat van szerencsénk ragaszkodó szeretettel tisztelhetni! Általános helyesléssel és lelkesedéssel fogadott indítványára Kruplanicz Kálmán főispán lőn az egyesület első, ideiglenes elnökévé megválasztva, aki az 1895. évi február 3-án tartott alakuló közgyűlést vezette. Lendületes beszéddel üdvözölte a gyűlést. Minden szavából kicsendült a hazafias öröm, amelyet a szenvedélyes régiséggyűjtő az egyesület létesülése felett érezett. Hangsúlyozta reményét, hogy a tagok vállvetett munkássága magas virágzásra fogja azt emelni. Nem is csalódott! A vigan lengedező lobogó harcosainak lelkes tábora szoros kötelességének ismerte az egyesület törekvéseinek és feladatainak megvalósítására öszpontosítani idejét és erejét. Rendes körülmények között három évtized oly méretű és sikerekben gazdag munkásságra pillanthatna vissza, amely szűkebb vagy tá*) Pauler Gyula. A magyar nemzet történeie Szt. Istvánig. Budapest, 1900. 107. 1.