Esztergom Évlapjai 1925

Értekezések - Dr. Walter Gyula, Palkovics László, dr. Sántha József: A főkáptalan, vármegye és város jubiláris hódolatai

45 a Magyar Tenger felett őrködő ősi tihanyi kolostor fogadta szerény cellájába a legszomorúbb magyar embert s a szétdarabolt ország népétől annyiszor megsiratott királyi rabot, ki néhány nappal később egy idegen hajó fedélzetén vett örökre búcsút haláláig szeretett népétől és országától, Főmagasságodnak személyesen, vagy megbízottai utján tolmácsolt tanácsa és vigasza erősítette a koronás királyt abban, hogy a legnagyobb csapást s a legbántóbb eljárást is királyi módon viselje. Szent István király trónján ez idő szerint nem ül koronás apostoli király ; a magyar határt immár nem a Kárpátok bérce jelzi s az ezeréves alkotmány annyi drága gyöngye ment lassú feledésbe ! Ebben a nyomorúságban, ebben a megalázottságban, a történelmi hagyományok ebben a, ki tudja mily kimenetelű elhomályosodásában Eminenciád személye az, ki egyházi és alkotmányjogi fénye teljességében a dicső mult s az ősi alkotmány állandó emlékeztetője; és ha Bakács Tamásnak, Pázmány Péternek s a többi nagy prímásoknak nagy volt is a politikai tekintélye, azzal a súllyal és azzal a tekintéllyel, melyet Eminenciád éppen az alkotmány, a mult s a hagyományok szempontjából a mai időkben képvisel, nagynevű elődei közül senki sem versenyezhetik. Eminenciád ma nem csupán az ország első főpapja, hanem az ezer év viharai közt kialakult alkotmány szellemének hódolatra késztető megtestesítője! Főmagasságú és Főtisztelendő Biboros Hercegprímás Úr! Kegyelmes Főpásztorunk! A szavunk gyenge, erőnk kevés és képességünk fogyatékos arra, hogy csak vázlatosan is ecseteljük azon hervadhatlan érdemeket, eredményes munkát s gazdag sikereket, melyeket Eminenciád közéleti tevékenységével szerzett; de nem is szükséges ez nekünk akkor, midőn aranymiséje alkalmával le akarjuk róni szivünk hódolatát. Akikhez a szeretet és ragaszkodás elszakíthatatlan kötelékei fűznek, az kedves nekünk akkor is, ha talán a legkisebb volna is felebarátaink között. Főmagasságod pedig összeforrott városunk közéletével; tekintélye és súlya jószándékú törekvéseink legbiztosabb támasza s az egyházi és állami életben elfoglalt állása a leghűbb kifejezője azon érzelmeknek, melyeket Szent István koronázó városa az Isten, Haza és Király legszentebb fogalmai iránt az ország összes városai közt különösképpen táplál. Kegyelmes Főpásztorunk! Azt a nemes törekvést, jószándékot és fáradhatlan munkát, mely Eminenciádat mindig jellemezte, az Úr a hosszú élet, fényes eredmények s köztisztelet ritka adományával jutalmazta. Nekünk, a primási székváros közönségének nincs módunkban, hogy az Úr ezen ajándékaival versenyezhessünk. Elhozzuk hát városunk minden polgárának osztatlan tiszteletét s mélységes hódolatát; az ég és a föld mindenható Istenétől pedig kérjük, hallgassa meg kegyelmes főpásztorunk pappászentelésének ötvenéves fordulója alkalmából eléje terjesztett legforróbb imádságainkat s engedje, hogy áldásos működését Egyházunk, hazánk és városunk javára minél tovább folytathassa. Kérjük Eminenciádat, hogy ezen hódoló feliratunkat kegyesen fogadni s városunkat, annak vezetőségét és minden polgárát szives jóindulatában továbbra is megtartani méltóztassék. Kelt Esztergomban, a szab. kir. város képviselőtestületének 1924. évi november hó 15-én tartott ünnepi díszközgyűléséből. Dr. Antóny Béla polgármester.