Esztergom Évlapjai 1925

Értekezések - Dr. Walter Gyula, Palkovics László, dr. Sántha József: A főkáptalan, vármegye és város jubiláris hódolatai

38 A főképtalan, vármegye és város jubiláris hódolatai. 37 Midőn a trafalgari hőa atyja, fiának váratlan előmeneteléről értesült, nagy tehetségeire célozva, e jóslatszerű szavakat ejtette: „Meglátjátok, fel fog mászni a hegy tetejére is." [gaza volt! Mint az égboltozat tündöklő táborának áthatóbb ragyogású csillagok kölcsönöznek időnként szembeszökőbb fényt és vonzóbb érdeket: akként villannak meg a különböző életpályákon nem ritkán káprázatos tehetségek, tüneményes szellemek, nagyrahivatott lelkek ! A választottak pálmakertjében díszlett és erősödött Főmagasságod kiváltságos szelleme is. Remek ivezetű pályája azon tiz Iusztrum idején alakult ki, amely túlnyomó részben a sikerek és érdemek viruló rózsáival szegélyezett, a legutóbbi évek borzalmas, leverő viszonyai között azonban — fájdalom —- kíméletlenül sebző tövisekkel sűrűen behintett utakon kígyózott. A biboros Ciceró elévülhetlen nevével büszkélkedő bécsi intézet akkor még igen szegény falai közül kiindulva, gyors haladással a magyar kath. egyházi méltóságok azon féltékenyen őrizett előjogokban gazdag zenithjére emelkedett, ahol ma tántoríthatlan hűségű főkáptalana — amelynek igénytelen tolmácsa vagyok —- engedelmesen ragaszkodó papsága és odaadóan szerető hivei által körülrajongva, a szivek lángoló érzelmeinek jogos középpontja. A szellemi és erkölcsi javak felbecsülhetlen értékeivel dúsan felszerelt gálya gyanánt szeldelte az élet mozgalmas tengerének hullámait. Szerencsésen kikerülte azonban mindig a szirtek, viharok, zátonyok fenyegető veszélyeit. Nyugodtan, akadálytalanul vitorlázott be azon kikötők biztos partjai közé, amelyek kincseinek értékesítésére különösen kedvező alkalmakat biztosítottak. Teljesedtek a zsoltáros szavai: „Segítséget adtam a hatalmasnak és felmagasztaltam a választottat!" Mindenütt, ahol az isteni Gondviselés működési kört jelelt ki rendkívüli adományai gyümölcsöztetésére, keble — mint a mózesi csipkebokor — azon olthatatlan vágytól lángolt, hogy „az Úr szive és lelke szerint cselekedve" — hivei földi jólétének és örök üdvének útjait egyengesse. Pihenést nem ismerő fáradalmainak és szüntelen tevékenységének jelentőségét különösen azon féktelen vihar után értékelhetjük, amely mérhetlen anyagi és erkölcsi javak pusztulását okozta és most azok pótlását sürgeti. Mulhatlan kötelesség tehát, hogy a honmentő alapok és biztosítékok felől megbízható tájékozást szerezzünk. Egyedül a dicsőség, amelynek fénye a távoli századok ködén keresztülcsillog; egyedül a levegő, amely az egykori hősök vérpáráitól telítve, körüláraszt és éltet ad ; egyedül a kenyér, amely a porladó ősök sirhalmain terem és táplál: nem varázsolja elő azon lelkületeket, amelyek a haza szenvedései és megpróbáltatásai ellen kívánatos oltalmat nyújthatnak. A nemzet fennmaradásának, nyugalmának, jólétének, emelkedésének, virágzásának elengedhetetlen feltételei, hatékony tényezői, lendítő kerekei az igazi vallásosság és komoly erkölcsösség mezőin tenyésznek! Ezek ápolják és szilárdítják azon egyéni, családi, politikai, nemzeti erényeket, amelyek pilléreire nyugodtan építhet a társadalom. Nem kell az elégületlenség, szétvonás, egyenetlenség, hazáfiatlansag, munkaiszony és jellemhiány mételyétől rettegnie, amely épúgy emészti a nemzet erőit, mint a szú az erdők legerősebb tölgyeit. A vallásosság horderejét mindig nyomatékosan hangsúlyozó Ciceró említi, hogy korában a vallás képviselői kivételes tiszteletnek örvendettek a