Esztergom Évlapjai 1925
Értekezések - Dr. Lepold Antal: Cserneh János hercegprímás élete
15 val szemben mindig higgadt és hallgatag maradt. A személyes harcot gondosan kerülte, ellenségeket nem ismert. Jellemének egyik legszebb vonása mások igazságos megítélése és a föltétlen engesztelékenység. Csernoch János mindent alaposan tanulmányozott s mindenről a maga véleményét mondotta el. Gondosan mérlegelte az eshetőségeket s állásfoglalásánál számolt a keresztülvihetőséggel és a következményekkel. Okos opportunizmus volt a módszere az erkölcsi határokon belül. A kath. autonomiát őszintén akarta. Igyekezett a megvalósítás útjából minden akadályt elhárítani. Azonban a választott képviselethez ragaszkodó magyar álláspont és a Szentszék felfogása közt a majdnem áthidalhatatlan ellentétet meglátta. Jól ismerte a király gondolkozását is, aki főkegyúri jogaiból engedni nem akart. Igen sokat dolgozott a Zichy-féle javaslat elkészítésénél, valamint az Apponyi-féle átdolgozásnál. Az autonomia eddigi sikertelensége sokkal mélyebb okokra vezethető vissza, mint a közvélemény általában hiszi. Nem egyedül a politikai viszonyok okozták azt, mert Csernoch János ügyessége bizonnyára megteremtette volna a politikai előfeltételeket, ha a magyar autonomiai javaslat egyházi jóságában bízott volna s garanciát nyerhetett volna a Szentszéktől és a királytól, hogy a törvénybeiktatandó autonomia a gyakorlatban megvalósítható. A hajdudorogi egyházmegye létesítésében Csernoch János bölcs tanácsai irányították a magyar kormányt. A véderővitában Csernoch Jánost a helyzet tárgyilagos megítélése, az elkerülhetetlenné vált szükségesség és a király határozott akarata birta rá a törvényjavaslat megszavazására. Mikor a véderőjavaslat a képviselőházból a főrendiház elé jutott, a kalocsai érsek az ország akkori közhangulata mellett igen súlyos feladat előtt állt. Óriási izgalom közt várták az ő felszólalását, amely azután nagy megnyugvást keltett. A főrendiház nagy többsége úgyis a javaslat mellett volt, Csernoch János csak hangot adott a többség gondolatának. Mivel a véderővitát (1912) nemsokára követték a Vaszary Kolos hercegprímás lemondásáról szóló hirek: a kormány-politika ellenfelei összefüggést kerestek e két tény között. Pedig akik Vaszary lemondásának és Csernoch János hercegprímássá kineveztetésének valódi történetét ismerik, igen jól tudják, hogy a kettő között összefüggés nincs. Vaszary lemondása Ferenc József király és X. Pius pápa megegyezése alapján kizárólag egyházi érdekek szem előtt tartásával történt. Őfelsége a bécsi eucharisztikus kongresszus alkalmával nyilvánította óhajtását. Vaszary utódjául maga Ferenc József szemelte ki Csernoch Jánost s szándékától el nem állott. Mikor Csernoch János a király tervét megtudta, levélben részletesen kifejtette az okokat, amelyek miatt