Esztergom 1945–1975 (Tanulmányok és bibliográfia Esztergom felszabadulás utáni történetéből)

V. A MŰVELŐDÉSÜGY HÁROM ÉVTIZEDE (Nagyfalusi Tibor és Szóda Ferenc) - Az oktatásügy fejlődésének rövjd történeti áttekintése (N. T.)

először az oktatásügy figyelme. Tényleges jogokat kínálva a művelődéshez nekik is: iskolázatlan vagy alig iskolázott munkásszülőknek, a lakosság legelhanyagoltabb rétegeinek. Gyors megsegítésükre kéz- és segítségnyújtásukra számító demokratizmusának, a háborús maradványokból is lendületet vevő építésvágyának ez az új művelődéspolitikai szellem nem találhatott volna kifejezőbb jelképet, mint azzal az 1945-ös határozattal, amellyel a város képviselőtestülete a volt lőporraktárból önálló cigányiskola alakítását tervezi. Több határozat támogatja a Vármegyei Szabadművelődési Felügyelőséget is az analfabéta-tanfolyamok megszervezésében. A „Szabad Esztergom" 1945. évi 27. számában esti tanfolyamok indításáról számol be — „azok részére, akik iskolaköteles korukban nehéz körülményeik miatt nem fejezhették be az elemi iskolát"; 1948-ban jelenti, hogy „Dolgozók általános iskolája nyílik Esztergomban". A városi képviselőtestület 1947-ben a Szent Ferenc-rendi gimnázium igazgatóságának kérésére 300 Ft segélyt szavaz meg tankönyvekre a dolgozók gimnáziuma tanulóinak. Miközben a városi képviselőtestület tanácskozásairól készült jegyzőkönyvek egyre-másra számot adnak sok, viszonylag kisebb összeg — inflációs pengők, majd stabilizált forintok — gondos kiutalásáról a tatarozások megkezdésére, a pedagógusok és a szegénysorsú tanulók segélyezésére, jutalmazására, egy-egy tehetséges munkásfiatal egyetemi ösztöndíjára, az ifjúsági szervezetek megalakuló városi csoportjainak támogatására stb. — néhány bejegyzés már arról tanúskodik, hogy a háborús politika romjaiba-hamvaiba utópiákként hullt nagy tervek is újjáélednek. Az iskolaváros hosszú történetében jóformán nem volt példa arra, hogy az egyház és a polgárság mellé az állami kormányzat is komolyan megalapozott fejlesztési szándékkal társuljon. Most pár év alatt — az új szellemű művelődéspolitika újabb jele ez — többször is a minisztérium a kezdeményező. 1946-ban a volt nagybányai bányaiskola idetelepítésének, 1948-ban egy gyógypedagógiai nevelőintézet felállításának lehetőségét kínálja fel. A város illetékesei mindkét esetben arra az epületre gondolnak, amely szintén a háborúban kimúlt régi világ rekvizituma. Kétszeresen is az: egyrészt a Horthy hadsereg tisztjeinek üdülője volt, másrészt a rombolás bélyegeit is magán viseli. A felkínált szerepben az új korszakhoz méltóan újulhatna meg, azonban helyreállítása már komoly összegű beruházást követelne. A nagyobb összegű helyreállítások, az új beruházások 7* 97