Esztergom 1945–1975 (Tanulmányok és bibliográfia Esztergom felszabadulás utáni történetéből)
VI. A HÁROM ÉVTIZED KÉPZŐMŰVÉSZETI ÉS ZENEI ÉLETÉNEK FŐBB ESEMÉNYEI (Kaposi Endre és Dr. Kálmánfi Béla) - Képzőművészeti életünk eseményeiből (K. E.)
vékenységét az iparművészetre és képzőművészetre egyaránt kiterjeszti. A csoport elsődleges feladatának tekintette, hogy az arra érdemes fiatal helyi alkotóművészeket a városhoz kösse, hogy művészi elképzeléseiket itt valósítsák meg, és a város művészi hírnevét növelve, itt találják meg az érvényesülés útját. A csoport tagjai Barcsai Tibor festő és grafikus, Bárdos Annamária keramikus, Kókay Krisztina textiltervező, Süttő Ferenc keramikus, Székely Ildikó ötvös, Szentessy László grafikus, Prunkl János festő és Kaposi Endre festő. A csoport 1972-ben rendezte meg második kiállítását^ Tatán, a Megyei Művelődési Központban. A harmadik kiállítás 1974-ben a Zodiákus Klubban Esztergomban nyílt meg. Természetesen a csoport tagjai egyénileg is számos kiállításon vettek részt a megye és az ország területén, sőt önálló tárlatokat is nyitottak. Visszatekintve a „Sigillum" csoport megalakulása óta eltelt időre, úgy érzem, joggal megállapítható, hogy jelentkezése új színt hozott Esztergom művészeti életébe, és határozott irányba terelte a város művészetpártoló törekvéseit. A fiatalabb generáció — Kollár György, Kontár János — és az 1974 óta itt működő Krajcsirovits Henrik már egy szervezett művészeti közélet részeseként jelentkezhet. A „Sigillum-csoport" működését részletesen ismerteti Mucsi András művészettörténész az „Ezeréves Esztergom" sorozatban. Esztergom felszabadulás utáni képzőművészeti életében két olyan főszereplő van, akik — bár személyükben nem képzőművészek — hallatlanul sokat tettek a város művészeti életének fellendítéséért. Martsa Alajos, aki személyi kapcsolataival, széles körű ismeretanyagával, kimeríthetetlen ötletgazdagságával a mai napig is egyik érdemi irányítója maradt a város művészeti életének. A jóval fiatalabb Mucsi András művészettörténész, aki a Balassa, majd a Keresztény Múzeum tudományos munkatársaként, pusztán a város iránti elkötelezettségből a képzőművészeti közéletnek kulcsemberévé, kitartó, következetes szervezőjévé vált. S bár kutatási területe elsődlegesen a középkori magyar táblafestészet, igen szerteágazó kapcsolata van a mai magyar képzőművészet vezető egyéniségeivel és személy szerint a város minden művészével. Jelentős művészetpropaganda tevékenységet fejtett ki, rengeteg kiállítást szervezett, rendezett és nyitott meg, előadásokat tartotc és publikált. Az övén kívül Dévényi Iván és Bodri Ferenc művészetkritikai munkásságát kell megemlítenünk. 156