Esztergom 1945–1975 (Tanulmányok és bibliográfia Esztergom felszabadulás utáni történetéből)

VI. A HÁROM ÉVTIZED KÉPZŐMŰVÉSZETI ÉS ZENEI ÉLETÉNEK FŐBB ESEMÉNYEI (Kaposi Endre és Dr. Kálmánfi Béla) - Képzőművészeti életünk eseményeiből (K. E.)

deportált menetoszlopból Pirchala Imre segítségével, üres esztergomi lakásába. Csorba Géza a felszabadulást követően még egyszer, 1948-ban felkereste esztergomi barátját, aztán az Ady szoborral kapcsolatos munkálatok, családi problémák, majd betegsége és előrehaladott kora egyre nehezebbé tette számára az utazást. 1971 őszén — az esztergomi Babits ünnepségek során — ismét városunkban üdvözölhettük az idős embert, aki a névadás alkalmából a városi könyvtárnak adományozta remek Babits portréját. * Nem véletlen az sem, hogy a földreform végrehajtása során Esztergomban rendelkezés született az egyházi földek egy részének művésztelep céljára való fenntartásáról, és ha nem is azon a helyen, de 1948 nyarán létrejött a művésztelep, nem kisebb mester, mint Ferenczy Béni vezetésével. Az akkori városvezetés mindent elkövetett annak érdekében, hogy a helyi kultúrpolitikai célokat összekapcsolja a felszabadult Magyarország művészeti életének ébredő vérkeringésével. Ezért kérte fel hivatalos formában Ferenczy Bénit, a Képzőművésze.ti Főiskola szobrásztanszakának tanárát, hogy növendékeivel létesítsen művésztelepet Esztergomban. A művész felismerve az ajánlatban rejlő komoly szándékot és lehetőséget, el is fogadta a meghívást és három legkedvesebb növendékével, Kiss Sándorral, Martsa Istvánnal és Vígh Tamással hozzálátott a terv megvalósításához. Ma, közel három évtized távlatából máijoggal megállapíthatjuk, hogy a felszabadulás óta aligha voltak jelentősebb hétköznapjai az esztergomi képzőművészeti élet alakulásának, mint azok, melyeket Ferenczy Béni — a modern magyar szobrászat e kimagasló egyénisége — Esztergomban töltött. E napok emlékét nem csupán a városban élő szerencsés kortársak őrizték meg szívükben, nem is csak az egykori növendékek beszélnek róla őszinte szeretettel, de szívesen idézte fel maga Ferenczy Béni is, aki nyugodt munkafeltételeken túl művészetet értő és szerető igaz barátokat találL Esztergomban. Ám a leghitelesebb tanuk mégis azok az immár klasszikus alkcptások, melyek 1948 nyarának köszönhetik születésüket vagy fogantatásukat. A művésztelep megszervezésének és létrejöttének ismertetése az Ezeréves Esztergom sorozatban publikálást nyert. Ez alkalommal csupán annyit jegyzünk meg: kár, hogy csak egyetlen nyár volt, hiszen a mester az itt készült művek bizonysága szerint sokat és szívesen dolgozott városunkban és 151