Esztergom 1945–1975 (Tanulmányok és bibliográfia Esztergom felszabadulás utáni történetéből)

V. A MŰVELŐDÉSÜGY HÁROM ÉVTIZEDE (Nagyfalusi Tibor és Szóda Ferenc) - A közművelődés fejlődése (N. T.)

Az aktívabb ismeretszerzés, önművelés helyi hagyományai is legelsőként talán épp a közgyűjteményekkel kapcsolatban folytatódnak, újulnak meg. 1951-ben a Petőfi Sándor Kultúrotthhon „régészeti és történeti szakkörének" aktív segítségévei rendezték a városi kiállítást a kuruc-kor, a 48-as szabadságharc és az 1919-es forradalom helyi vonatkozásairól. E honismereti-helytörténeti szakkör életrajza típusát adja a legtöbb helyi aktíva-csoport (a különféle szakkörök, zenebarátok, filmbarátok stb. körei — a 60-as évektől klubjai-, az öntevékeny művészeti csoportok) működés-történetének is, amelyben a folyamatos tevékenységet lassúbb-gyorsabb szétesés, hosszabbrövidebb kihagyások, lelkes újjáalakulások bontják szakaszokra. (Itt a csoportvezetők személyiségében példázva azt is, amit fentebb a népművelés egyéni oldalának döntő fontosságáról megjegyeztünk.) Ami magát a helytörténeti szakkört illeti, ennek hosszú évek óta szünetelő tevékenysége szintén a helyi művelődési koncepció lényegbevágó adóssága. Törlesztése — felgyorsítva az ezeréves évforduló lázától is — 1973—74-ben megindult: iskolai kezdeményezések alapján (Balassa B. ált. iskola, Dobó gimnázium) azóta segítik tudatosan a helytörténeti ismeretszerzést ismét a központi szerepű működés irányában. 1971-ben a Művelődési Központban az önművelö ismeretterjesztést klubformában egyetlen csoport végezte igazán aktívan — és országos kiállítás megrendezését bízta rájuk a Népművelési Intézet, s 1971 júniusában Esztergomban tartott egyhetes országos fotószakköri és klubvezetői tanfolyamot. 1945 után városunkban is a régi — műsorpótló szerepében támadt új életre a színjátszó mozgalom. Első „mecénásai" között inkább az egyes üzemek, vállalatok szerepeltek. Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején a hivatásos színházművészet nagymértékben (a tévénél is) megnyújtott hatósugara, mozgékonysága megszüntette az amatőrizmus színházpótló versenyképességét, s ezzel egy nagyon egészséges fejlődést indított el a mozgalmon belül: módszeresebbé, hatékonyabbá tette a csoportok belső munkáját, megkerestette velük a teherbírásuknak megfelelő sajátosan más irodalmi-színpadi anyagot és előadási műfajtípusokat, játékformákat. Esztergomban 1959-ben alakult az első olyan csoport, amely már az „irodalmi színpad" elnevezést használta működésének megjelölésére. Ennek az együttesnek már a Petőfi S. Művelődési Ház adott helyet és anyagi támogatást, — tanúsítva, hogy a népművelés 142