A Dobó Katalin Gimnázium 75 éves jubileumi évkönyve

Csoportkép a 2001-ben kiránduló 12. a (of. Süttő Gáborné) és 12. c (of. Sandy Endréné) osztály tanulóival tek, és akinek neve összeforrott az 1867-es kiegyezéssel. Politikai pályájának kezdete a reformkorba nyúlik vissza, a csendes zalai dombok közül érkezik 1833-ban a pozsonyi országgyűlésre, ahol sokadmagával az ellenzék meghatározó egyéniségei közé emelkedik. Pedig nem született vezérségre, csöndes, visszahúzódó természete nem kedvelte a heves érzelemkitöréseket, de konok makacssággal, és az európai jogi normák megteremtésének igényével munkálkodott a modern, polgári Magyarország megteremtésén. Az alkatához illő kiegyensúlyozó szerepben majd a szabadságharc után, az 1860-as években csillogtatta meg államférfiúi képességeit. Az 1861-es országgyűlésen elhangzott beszédéből idézem: „Tudom én, hogy ellensége- 81= ink a lefolyt nehéz idők alatt csordultig töltötték méltatlan szenvedéseink poharát. Tudom, hogy jól esnék a fájdalomnak keblünkbe fojtott árját kiöntenünk, s tudom, hogy midőn a méltó neheztelésnek fölzaklatott indulata elragad, kárt és veszélyt, mi abból következhetnék fontolóra venni fölötte nehéz. Érzem én is mindazt, mit minden magyar érez azok ellen, kik annyi életet és életörömöt, annyi boldogságot feldúltak e hazában. De érzem keblemben azon erőt is, hogy jobban tudom szeretni e hazát, mint gyűlölni ellenségeinket, s inkább elfojtom szívemben a keserűséget, semhogy oly lépésre ragadjon, mely káros lehetne a hazára." Bölcs belátás, de nem szenvtelen közöny. Reálpolitika, de nem nyúlszívű meghunyászkodás. Magyarországon a Deák Ferencéhez hasonló megfontoltság, kompromisszumkeresés ritka erény, a hozzá hasonló politikusok népszerűsége csekély, mert nem lehet politikai mozgalmak jelképévé tenni őket. Gondoljunk csak bele, 1849-et 1861-től csak 12 év választja el. Minket 1956-tól már lassan fél évszázad, de a kommunista rendszer bukása óta is eltelt 13 év. Ennek ellenére az indulatos politizálásnak se vége se hossza, pedig belső szabadságunk külső függetlenséggel párosul. Ebben a politikai klímában milyen jóleső érzés belelapozni Deák másfél évszázada készült józan szövegeibe! Az idén szintén évfordulót ünneplő, 90 éves Kosáry Domokos jellemezte egy interjúban a magyar történelem legkülönb politikai elitjének a reformkorban induló liberális nemzedéket, Széchenyit, Batthyányi, Kossuthot, Wesselényit, Eötvöst és még folytathatnánk. Az is nagy dolog, ha az embernek legalább mércéje van és gazdag múltja! Forradalmi hagyományaink gazdagodtak '56 őszén, amikor az ún. béketábort elemi erejű lázadás rázta meg. A sztálinista diktatúra elleni fellépést követő irgalmatlan bosszúhadjáratban Deák Ferenc, az 1848-as felelős magyar minisztérium igazságügyi tárcájának vezetője egész biztosan nem vett volna részt, már csak azért sem, mert korát jóval megelőzően volt híve a halálbüntetés eltörlésének. Köszönöm a figyelmet! Peragovics Ferenc, 2003. október 23.