A Dobó Katalin Gimnázium 75 éves jubileumi évkönyve
Tisztelt Olvasó! „Van egy nagy, mégis egészen hétköznapi titok. Mindenkinek része van benne, mindenki ismeri, de csak kevesen gondolkodnak el rajta. A legtöbb ember tudomásul veszi, csöppet sem csodálkozik rajta. Ez a titok az idő. Van naptár, van óra, hogy mérje, de ez mit se jelent, hiszen mindenki tudja, egy-egy óra néha egész örökkévalóságnak tetszhetlk, el is suhanhat, akar egy pillanat - attól függ. mit élünk meg abban az órában Mert az idő élet. Az élet pedig a szívünkben lakik." Michael Ende: MOMO Ön mo£t egy középiskola jubileumi évkönyvét tartja a kezében. Egy olyan évkönyvet, amelynek az a célja, hogy bemutassa egy kisvárosi gimnázium múltját és jelenét, hagyományait, céljait, törekvéseit. 1930 szeptemberében a Szatmári Irgalmas Nővérek indították meg az oktatást az akkori Érseki Boldog Margit Leánygimnáziumban. Először kaptak lehetőséget a város és környéke leányai, hogy helyben, „rendes" tanulóként járhassanak gimnáziumba. Óriási lépés volt ez számukra, hiszen mindaddig legfeljebb a város nagy múltú fiúgimnáziumában magántanulóként tehették le a vizsgáikat. Később, a második világháború után a politikai változások, a szocializmus évtizedei átrajzolták Esztergom oktatási térképét is. Az államosítás, a kényszerű profil- és névváltások, a szakközépiskolai oktatás előtérbe helyezése következtében az 1970-es évekre a volt leánygimnázium jogutódjaként a Dobó Katalin Gimnázium maradt a város egyetlen világi gimnáziuma. Ez előnyökkel, de felelősséggel is járt. Talán nem szerénytelenség, ha visszatekintve úgy látom, hogy az iskola jól sáfárkodott a lehetőségekkel. És itt nemcsak arra gondolok, hogy kiváló pedagógusok, sokszor rendkívüli felkészültségű diákok, országosan is jegyzett eredmények jellemezték az intézményt, hanem arra is, hogy mit adott a gimnázium a városnak és környékének: érettségizett, a további pályájukra felkészült fiatalok ezreit, akik ma a város szakembereinek, értelmiségének jelentős hányadát teszik ki.