A Dobó Katalin Gimnázium 75 éves jubileumi évkönyve

1962. szeptember 4-én az első osztályokban összesen 46 fiú kezdte meg a gimnáziumi tanulmányait. A koedukáció bevezetésével együtt a gimnázium neve Állami Dobó Katalin Általános Gimnáziumra változott. Ugyanebben a tanévben a nappali tagozat mellett megindult az oktatás az eSti tagozaton is. A tanulók létszámának növekedése már a hatvanas évek elején problémákat okozott az iskolai munka szervezésében. A gimnáziumnak eredetileg helyet adó főépület mellett az intézmény már akkor is használta a közgazdasági technikum néhány tantermét, de még így is állandó tanterem gondokkal küszködött. A tanulók értékelése: A negyvenes évek végén a tanulók előmenetelének értékelése is megváltozott. Az addigi négyfokú skála helyett bevezették a hétfokú skálát: kitűnő (7), jeles (6), jó (5), közepes (4), elégséges (3), gyenge (2), elégtelen (1). A magatartást a következőképpen értékelték: példás (3), jó (2), tűrhető (1). Az érdemjegyeknek ezt a rendszerét mindössze két évig használták. Az 1950/51-es tanévtől áttértek a ma is használatos ötfokú skálára jeles (5), jó (4), közepes (3), elégséges (2) elégtelen (1). Magatartásból példás (5), jó (4), tűrhető (3), rossz (2) értékelést kaphattak a tanulók, de ez később többször módosult, pl. az 1958/59-es tanévtől: példás (5), jó (4), kifogásolható (3), tűrhető (2), rossz (1), az 1964/65-ös tanévtől pedig : példás (5), jó (4), változó (3), rossz (2). A tanulók szorgalmát is az 1964/65-ös iskolai évtől kezdték értékelni: példás (5), jó (4), változó (3), hanyag (2). Az 1964/65-ös tanévben a gimnáziumi oktatásban az addigi humán, illetve reál szakcsoportos oktatás alapjain beindult a szakosított tantervű oktatás. Ebben a tanévben francia nyelvi szakosított osztállyal indult a kezdeményezés, majd francia-német (fél-fél csoport) párosítással folytatódott. Az 1969/70-es iskolai évtől a francia-orosz párosítás vált véglegessé. 1967 szeptemberében indult útjára a második, a biológia-kémia szakosított tantervű osztály, (amelyik 1969/70-től már csak kémia tagozatként folytatódott), majd az 1971/72-es tanévben harmadikként a (legendás) matematika 1. tagozat. Ezekben az években, a tagozatos osztályok működése alatt a Dobó Gimnázium egyértelműen a megye legeredményesebb középiskolájává vált. A kitűnő tanárok mellett hozzájárult ehhez az a tény, hogy abban az időben a város és a környék egyetlen - kifejezetten jó hírű - világi gimnáziuma volt a Dobó Gimnázium, így az oda jelentkező nagy számú tanuló közül elsősorban az átlagnál jobb képességűek nyertek felvételt. Az utolsó szakosított tantervű osztályok tanulói az 1981/82-es tanévben végeztek. 1979-ben ugyanis bevezették az ún. fakultációs rendszert, ami gyakorlatilag napjainkig tart, és ezzel a tagozatos osztályok megszűntek. Ennek az oktatási formának a lényege az, hogy a tanulók az első két évben minden osztályban egységes tanterv szerint haladnak, majd harmadik osztálytól (először 1981-ben) az általuk választott, az érdeklődési körüknek, a továbbtanulási irányuknak megfelelő tantárgyakat kisebb csoportokban megemelt óraszámban tanulják. A tagozatos osztályokat a nyelvtanítás terén a djoeciális nyelvi osztályok indításával sikerült pótolni. Az 1979ben induló német és az orosz nyelvi ájieciális csoportok eredményeikkel tovább erősítették e téren iskolánk jó hírét. Szintén az 1964/65-ös tanévben a gimnáziumi oktatás mellett megkezdődött a szakközépiskolai képzés is. Kereskedelmi és mezőgazdasági tagozattal indult az intézményben ez az oktatási forma. Emiatt az iskola neve is módosult. Ettől a tanévtől