Zelliger Alajos: Esztergom-Vármegyei irók…
— 168 — 3. Hon ti literatúrai füzér. I— III. Budapest. 1846. 4. Beszélyek. Pest. 1846. 5. Kelet Népére válasza egy nyugatíinak. Pest. 6. Szózat a Szondy-emlék ügyében. Szobor-e vagy Kápolna? Esztergom. 1868. 7. Szondy-Album. Drégelyi Emléklapok a Szondy emlékkápolnafelavatása alkalmából. Esztergom. 1885. — 2-ik kiad. 1887. Ezeken kivül több beszéde is megjelent nyomtatásban. 256. Pór Antal. Született Esztergomban 18.34. okt. 18-án. A hat első gymn. osztályt Esztergomban végezte. Közben, az 1849-iki hosszú szünidő alatt, mint honvéd Komáromtól Világosig a csatatéren szolgált. Az orosz és osztrák hadi fogságból haza kerülvén, 1850-ben az esztergommegyei npapok közé vétetett fel s mint ilyen, egy évet a pozsonyi Emericanumban, kettőt a nagyszombati főgymnasiumban a bölcsészet hallgatásával, négyet a theologiai tanulmányokkal elfoglalva Bécsben *) töltött, hová utóbb, mint tanárjelölt ') Bécsben töltött idejéből kell egyet-mást itt., följegyeznünk, mint amely dolgok az e munkában előforduló más egyének irodalmi szereplésével is összefüggnek. Pór Antal Bécsben lakott. Amily hevesen fölpezsdült az ifjúság hazafias szelleme a forradalom alatt, oly mértékben iigyekeztek azt lehűteni a papnöveldékben. A magyar önképző-iskolák, melyek előbb sok helyütt virágzásnak indulónak, letiltattak. A papnövendékek a inagy. irodalomnak az ötvenes években amúgy is megfogyatkozott termékeit csak rejtegetve olvashatták stb. —- Ily viszonyok közt Pór ' Antal, Lassú Lajos és Desewffy Sándorban nagyobb irodalmi szövetség eszméje ke' letkezett. Az első a Pazmanaeumban, az utóbbiak a központi papnöveldében voltak. Ezen szövetség titkos volt, melyet „Láncz"-nak neveztek el és sz. László védelme alá helyeztek, miért is „Lászlófiat Lánczának" mondatott. Czélja volt a kath. napi sajtó emelése. Tagjai fiatal áldozárek ós hittanhallgatók valónak. Az alapitó tagokat a nevezett három szemelte ki, az alapítók uj tagokat ajánlhattak nem csak, de sőt ügyekezniök kellett, hogy minden növeldében és szerzetben utódokat toborozzanak, kik az ö lielyöket, ha majdan kilépnek, pótolják. A „lánczszemek" (tagok) kötelezve voltak évnegyedenkint egy-egy dolgozatot nyilvánosságra hozni, magokat irodalmilag szorgalmasan művelni és más-más idegen nyelvet tanulni, hogy a „Láncz" ez úton Európa összes nemzeteinek irodalmával ismeretséget kössön. Ez utóbbi pont azért vétetett az alapszabályokba, mert czéljok volt, legkésőbb tiz év múlva nagy lapot indítani. — Meg is alakult a társulat; tagjai hamar szaporodtak és irodalmi dolgozataik a Religio-, Csal. Lapok-, Kath. Néplap-, Tanodai Lapok-, Magyar Sajtóban s egyebütt megjelentek. Nevezett lapok olvasói emlékezni fognak még a „Lászlófi" álnév alatt 1856-tól szórványosan megjelent czikkekre. A tagok többsége u. i. ezen irodalmi köznevet használta, míg a nevezetesebbek előbb választott neveiket megtartották. — A központi szervezet hiánya, melynek létföltételei hiányoztak, szükségképen maga után vonta a
