Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Első fejezet. Esztergommegye és város közállapota 1684—1714-ig - I. Esztergommegye újjászületése és szervezkedése

« 9 • magasra czéloztak, tehát a golyók mind a császári sereg háta megett csaptak le. Lothr. Károly is ágyúinak nagyobb részét (sólyom- és tábori ágyuk) az első harczvonalban helyezte el; gyakorlott tüzérei oly higgadtsággal viszo­nozták az ágyutüzet, hogy minden lövésök talált. Az alig néhány perczig tartó ágyúzás után a török lovasság vad „Allah" orditások között egész erejével a csász. sereg jobb szárnyára vetette magát; e lovassági roham súlya egy pillanatra ugyan megingatta a jobb szárnyat, de Lothr. Károly, ki mindig a legfenyegetettebb pontokon foglalt állást, csakhamar rendbe szedte a meg­zavart csapatokat s a maga részéről is oly erőteljesen viszonozta a rohamot, hogy a török lovasságot sikerült visszavetnie. Erre a nagyvezér, ki majdnem összes gyalogságát a balszárnyon összpontosította, a szárnyfedezetül szolgáló rendetlen magyar csapatokra tört, hogy e magaslatok felől intézett oldaltáma­dással tehesse tönkre a csász. sereget. A magyar lovasság azonban, habár teljesen a török ágyuk lőtávolában állott, szenvedett veszteségei daczára vitézül helyt állt, mig nem Styrum, a második harczvonalban álló Boisdavid tábor­noktól segítséget kapott (lüneburgiak); erre itt is sikerült diadalmasan vissza­verniük a támadó törököt. Ezen előzmények után Lothr. Károly az egész hadsereggel lassan előre­nyomult; a töltött fegyverrel előrehaladó gyalogság csekély távolból gyilkos sortüzet intézett az ellenségre, mig az ágyuk valóságos kartácszáport bocsá­tottak a tömötten álló török hadsorokra. A török hadsorok ekkép támadt hé­zagaikat ismételt újra zárkózással igyekeztek elfedni; mig a szerdár a császá­riak fel nem tartóztatható előrenyomulását a bajor választó ellen intézett táma­dással igyekezett megakadályozni. A választó-fejedelem azonban könnyűszerrel visszaverte e támadást s lovasságát szintén rohamra vezényelte. E támadás* súlya teljesen megingatta a törökök csatarendjét úgy, hogy kevés vártatra az egész török had vad rendetlenségben futásnak indult s a mocsáron át igye-* kezett menekülni. A tüzérség ótalma alatt a győztes gyalogság és a magyarok a herczeggel s a bajor választó-fejedelemmel együtt a mocsáron keresztül is utánuk nyomultak; "de csak a könnyű magyar lovasság vette űzőbe a futa­modókat. A ezombján súlyosan megsebesült szerdár ugyan a mocsár innenső felén felakarta ujitani a harezot; de mivel seregének csak csekély részét tudta ujolag rendbe szedni, folytonosan nyugtalanítva a magyar lovasság által — végre is visszavonult Buda felé. Csakis a császári csapatok nagy kimerültsége mentette meg a szerte-szét futott török hadakat a végromlástól. Ibrahim e vereség büntetéseül már Nándorfehérvárt megkapta a szultán által küldött selyemzsinórt, melylyel önmagát kelle megfojtania. A fényes győzelem aránylag kevés áldozatba került; mert a császári seregből alig 100 ember veszett el vagy sebesült meg; mig a törökök 1500 embert vesztettek halottakban. A csata már déltájban véget ért; összesen azon­ban csak 200 foglyot ejtettek. A herczeg még a csata színhelyén (az összes harsonák és trombiták harsogása mellett) a bajor választó sátoránál tartotta meg az ünnepélyes

Next

/
Thumbnails
Contents