Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Első fejezet. Esztergommegye és város közállapota 1684—1714-ig - III. A megye és város adózási viszonyai s a jobbágyság helyzete

% 53 szavazták meg. A kir. városok a kimly legfőbb földesúri hatósága alá tartoztak ; adójukat (census regius ordinarius és a census extraordinarius vagyis taksa) a király szabta meg épugy, mint a hogy azt a földesúr jobbágya irányában cselekedte, A városi önkormányzat értelmében az adó kivetése és behajtása kizárólag a városi hatóságot illette, mig a megyében a királyi kamara és az adószedő (dicator) hajtotta be az adót. Az 1595. 38. trcz. értelmében egyébiránt a városok is a megyéhez fizették be taksájukat. A város polgársága külömben a kir. kamara ótalma alatt kir. városi jellegének hagyományos sánczai közöl lehetőleg védekezik a megyei túlkapások ellen. A városra eső katonai portiokat tehát rendszerint a megye veti ki és számolja el. A megyére és városra kivetett adó most sokkal terhesebb volt, mint a minőt szebb napjaiban fizetett; mert a zsarláson alapuló török kormányrendszer, majd a hosszú 16 éves török háború viszontagságai felemésztették anyagi jólétét s nagyon lassúvá tették az üdülés folyamatát. Egy négy ökörrel mivelhető jóbbágytelket értve egy porta alatt (molnárok, mesteremberek, leégettek és zsellérek a XV. században még nem vétettek fel a porták számába) Esztergommegyének 1494-ben 1'322, 1495-ben pedig 1-100 portája volt s egy-egy porta után csak 18 drt fizetett (100 ezüst dr. = 1 arany frt.) adó fejében! Esztergom kir. város 1494-ben 350 frt, 1495-ben 300 frt, 1518-ban 200 frtot fizetett adóul azaz a kir. census fejében.

1) A birtok- és adózási viszonyok érdekes változása tűnik elénk, ha az alább közölt adókivetési táblázatot összevetjük Esztergommegyének 1531-ből fennmaradt adólajstromával, mely tehát a mohácsi vész és az 1529-iki török hadjárat után készült. Szulejmán megyénk területén keresztül vezette Bécs alá hadait; másrészről I. Ferdinánd és Szapolyai is harczban állanak egymással. Az adólajstromot (egy porta alatt egy 4 ökrös jobbágytelket értettek még ekkoron) Litteratus Zombathelyi Vitái dicator irta össze. E szerint a párkányi járásban: Sárkány földesura Karol Pál, alispán; portaszáma 2, szegény 3 (kiknek t. i. nem volt egy frtot érő vagyonuk). Béla földesura Bélay Bálint, szolgabíró (párkányi); portaszáma 3, szegény 4. Nagy-Béla nemesek birtoka (az 1532. évi lajstrom szerint Posár Jánosé, és 1 portája van); de el van hagyatva. Bátorkeszi (Kezzy); földesura Báthory István nádor özvegye; portaszáma 50; szegény 32, elhagyott jobbágytelek 9. Újfalu birtokosa ugyanaz; portaszáma 3; a szegények és égettek száma 6. Köbölkút birtokosa ugyanaz; (1533-ban már Pekri Lajosé Bátorkeszi és Újfaluval együtt) portáinak száma 11; szegény 14, elhagyott jobbágytelek 10. ') V. ö. Dr. Acsády Ignácz : Magyarország pénzügyei 113—215 1.