Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)
Első fejezet. Esztergommegye és város közállapota 1684—1714-ig - III. A megye és város adózási viszonyai s a jobbágyság helyzete
52 helyett a mellékjövedelmekre voltak utalva; tehát a peres ügyekből éltek. Pl. 1712-ben egy polgári 212 frt büntetésben marasztaltak el; ebből 2/ s a birákat, Vs a vádlót illette. 1) Egyes bűnösöket közgyűlési határozatokkal is sújtottak. 1709-ben 2) Reyling Mihály, sekrestyés, a plébánia-templom pereselyéből pénzt idegenitett el. E miatt, habár— úgymond — joggal megérdemlené is a halálbüntetést, mindamellett az igazságot az irgalommal párosítva s tekintettel korára — a belső és külső tanács egyértelmű határozata szerint köteles 3 nap alatt kitakarodni a városból, hol soha sem szabad többé megjelennie vagy laknia; ha pedig ezt mégis megkisérlené, úgy életfogytiglan tartó börtönre vettessék. Háza a templomé legyen — kárpótlásképen a perzselyből lopott pénz fejében. III. A rég letűnt idők társadalmi és gazdasági világának teljesebb képe csak akkor tárul fel előttünk a maga valójában, ha a nemzet zömét képező legalsóbb társadalmi réteggel — a jobbágyság sorsával foglalkozunk. Rendi alkotmányunk értelmében a jobbágy a XVII. század jogtalan páriája volt, a ki viselte az államélet összes elgondolható terheit, végezte a productiv munka legnagyobb részét és sem adójáért védelmet, sem munkájáért elismerést nem látott. Belesodortatott mindenféle válságba, a politikai, gazdasági, felekezeti mozgalmakba s a küzdelemben mindenkor ő neki jutott a legterhesebb osztályrész, a vereségben a legkegyetlenebb megtorlás, a győzelemben a legcsekélyebb jutalom. A háborús idők összes veszedelmei főleg őt érték s a béke rövid perczei alig hoztak számára javulást. Vagyona mindenkié volt; a mit meghagyott az adószedő, a pap vagy a földesúr, azt elvitte a kóborló katona, a lator, a magyar hajdú vagy német zsoldos. Terhei sokfélék. Az állam és a megye portánként évi adót vetett ki rájuk készpénzben és terményekben. Közmunka czimén a várak, utak, hidak épitése, jókarban tartása, a vizek szabályozása, katonai fuvarozások — mind a jobbágyság terhe volt. • Szóval nem volt semmi, mi a jobbágy munkásságának, takarékosságának és szorgalmának ösztönt adhatott volna. Rendi alkotmányunk értelmében az adómentességet élvező nemesség maga szabta meg országgyülésileg, hogy mikor és mennyit adózzanak jobbágyai. A nemesség csak a koronaőrök diját fizette; a kormány által a XVII. század végén a nemességre kivetett adó törvénytelen volt; de törvénytelen volt a jobbágyokra kivetett adó is, minthogy nem az országgyülésileg összegyűlt rendek ') U. o. 1712. jegyzőkönyv. 2 1. !) U. o. 1709. jegyzők. 34 1.