Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)
Első fejezet. Esztergommegye és város közállapota 1684—1714-ig - II. Esztergom sz. kir. város újjászületése és szervezkedése
35 hó 18-án; római császár uralkodásunknak tizennyolczadik, Magyarország és kapcsolt részei felett való uralkodásunk huszonegyedik s Csehországi uralmunk harmadik esztendejében. 1) Az 1715. évi országgyűlés elismeri Esztergom kiváltságos jogait, midőn kimondja, hogy habár Esztergom régi lakossága kiveszett, az uj lakosok pedig ő felségétől már elég kiváltságot nyertek, a rendek kérelmére ő felsége még további kegyelmében is fogja részesíteni az idők és körülmények követelményeihez képest. 2) A kir. város ez idő szerint oly szegény volt, hogy nem volt képes lefizetni az oklevél költségeit. Kástner Henrik, városbíró, e czélra 1709-ben Hueber Vida serfőzőtől 30 rajnai frtot (lO^-ra), Klosz Pál mészárostól pedig 50 raj. frtot vett kölcsön. Midőn végre ily módon előteremtette a jelentékeny költséget (1709-ben) és megszerezte a kiváltságlevelet, ismét annak törvényszerű kihirdetése ütközött akadályokba. A megyei élet szünetelt s midőn 1710-ben a megye újra megalakult, a közgyűlésen azzal utasították vissza a kiváltságlevél kihirdetését, hogy a kihirdetés eszközlésére kiszabott törvényes • határidő már letelt. A várós tehát kiváltságlevelének kihirdetése czéljából kénytelen volt ujolag az udv. kancelláriához folyamodni. A király 1710. jul. 12-én kelt leiratára végre 1710. nov. 10-én a .vármegye is kihirdette e kiváltságlevelet; ez alkalommal — a mennyiben az jogaikat sértené -- az érsekség és káptalan ellentmondott a kiváltságlevélnek. A kiváltságlevél szentesíti mindazon jogokat, miket az ujjáalakult város 1683 óta lényegileg gyakorolt — más kir. városok példájára. Magában a kir. városban már 1709. aug. 13-án, a városházán az összes polgárság jelenlétében ünnepélyesen kihirdették a fontos kiváltságlevelet. A külső és belső tanács egyértelmű határozata szerint a kiváltságlevél költségeinek törlesztésére minden háztelekre 4 frtot, a vagyonosabb zsellérlakóra 2 frtot, a szegényebbre 1 frtot vetettek ki. A kiváltságlevél megszerzése tehát a városnak legaláfcb másfél ezer *) Az oklevél azután felsorolja az időszerint élő főpapokat és világi főtisztviselőket u. m.: Keresztély Ágost, szász herczeg, bibornok és esztergomi érsek, továbbá a győri püspökség kormányzója; Széchenyi Pál, testvér (mert pálos volt) a kalocsai és bácsi törvényesen egyesült egyházak érseke és a veszprémi püspökség kormányzója; Telekessy István egri, Braikovics Márton zágrábi, gróf Csáky Imre váradi, gróf Erdődy László Ádám nyitrai, Nesselrod Vilmos Ferencz választott pécsi, Eszterházy Imre, testvér (szintén pálos volt), vál. váczi, Illyés András, vál. erdélyi, Ordódy Zsigmond, vál. csanádi, Patachich György boszniai, Favini Ferencz József, vál. szerémi, Bedekovics Benedek zengi és modrusi vagy korbaviai, Matusek András, vál. tininni, Wlasics Miklós vál. novii, Sigrai János, vál. temni és Illés István vál. végszendrői püspökök. Galanthai Eszterházy Pál, róm. birodalmi herczeg, aranygyapjas vitéz, a kunok bírája és nádorispán; Monyorókeréki gr. Erdődy György országbíró, Erdődy gr. Pálffy János, Dalmát-, Horvátés Tótországok bánja; keresztszegi gr. Csáky Zsigmond, főtárnokmester; Czoborszentmihályi gr. Czobor Márk, főajtónálló; Galanthai gr. Eszterházy Mihály, főudvarnok; Németujvári gr. Batthiányi Ferencz, főpohárnok; Ipolykéri gr. Kéry János, főlovászmester; Vázsonkői gr. Zichy Péter, főasztalnok; Trakostyáni gr. Draskovics János, főkamarás és Erdődi gr. Pálffy Miklós, pozsonyi gróf stb. -) Corpus Juris. Caroli III. Decretum I. anno 1715. 37, tcz. 2*
