Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Első fejezet. Esztergommegye és város közállapota 1684—1714-ig - I. Esztergommegye újjászületése és szervezkedése

4 Helyzeténél fogva azonban Esztergom-megye sorsa — Buda visszafoglalásáig (1686) —még mindig kétes vala; mert a budai pasa a hódoltság jogát továbbad is egész Esztergomig igyekezett kiterjeszteni. Az ünneplő ágyudörgések elhaló moraját is rövid két év múlva 'ujabb támadás, az ostromló török hadak ágyudöreje váltja föl. A törökök részről ez volt Esztergom utolsó ostroma. Ez évben (1685) Lothringeni Károly Érsekújvár ostromára készült, Esztergom (Vár s Víziváros) védelmét és jó karba helyezését pedig Strasser Joachim ezredesre bizta (Salm gróf ezredéből), ki 1200 katonával gyorsanhozzá fogott az erődítések kiigazításához ; a már kijavított réseken kívül (1683-ból) helyreállította a vár-síkot (glacis) és a czölöpzet (pallizáda) mögött (a belső sáncz mellett) végig futó fedett utat, továbbá megerősítette a várbeli mellvéd falát (parapet) s végül lőrésekkel ellátott új ágyutelepeket is állított fel. Az őrség 2700 emberből állott; ezek közt 400 magyar (hajdú és huszár), a többi német. A vártüzérség 30 külömböző űrméretű ágyúval rendelkezett. Párkányt is újból megerősítették. Eközben (jul. 4) Lothr. Károly elhagyta párkányi táborát és Érsekújvár ostromára vezetté seregét. E fontos török végvár megmentése érdekében Ibrahim, a török fővezér (szerdár) is megindult táborával s Esztergom alá szállott azon hitben, hogy Lothr. Károly Esztergom megmentése érdekében fel fog hagyni Érsekújvár ostromlásával s nyilt csatában fog vele megmérkőzni. A szerdár jul. 30-án érkezett Esztergom alá, hol a Dunától a szőlőhegyekig terjedő síkon ütötte fel elsánczolt táborát. Strasser 200 muskétással csak e napon hányatta szét hamarosan a császáriak által 2 év előtt ásott s mostaniglan fenmaradt ágyusánczokat. Ugyanekkor Bottyán János a hajdúsággal és huszárokkal a hévviztó körül összecsapott a török előőrsökkel; de karját keresztül lőtték, mire —visszavonult a Vízivárosba. A törökök már jul. 31-én a Szt.-György- és Tamáshegy között megkezdték a futó- vagy vivóárkok ásatását, miközben a janicsárok élénken viszonzott tüzelést indítottak a várbeliek ellen. A Víziváros védelmét Funck őrnagy (Souches ezredéből) vezette, a várban pedig a badeni ezred őrnagya vezényelt. Rendes zsoldján kívül minden katona naponta egy meszely bort és két naponkint másfél font hust kapott élelmezésül. Aug. 1-én az ostromlók már 3 ágyuüteget állítottak fel, melyeknek fedett elhelyezésük miatt a várőrség mitsem árthatott. A futóárkaikkal is a hcvviz-tó felől már mind közelebb jutottak a Vízivároshoz. Az ágyúzás és muskétákkal való kölcsönös lövöldözés mindamellett napestig tartott. Éjjelre kelve is folytonos muskéta lövésekkel igyekeztek távol tartani az ostromlókat, kik futóárkaikkal mindjobban közeledtek a várbeli erődítésekhez is. Az ostromlók ezen éjjelen a Szt.-Tamás- és Szt-Györgyhegyen négy nehéz ágyuüteget, azonfelül a Szt.-Tamáshegy mellett 4 bombahányó mozsarat is állítottak fel s aug. 2-án e telepeikből erős tüzelést kezdettek a Vár és a Víziváros ellen. Különösen a sáncz- és czölöpzettel (pallizade) fedett útra, (contra-