Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Második fejezet. Esztergom helyzete és szereplése II. Rákóczy Ferencz felkelése idejében - III. A felkeléssel járó anyagi károsodások. A felkelés és a szathmári béke méltatása

250 Ha elismeréssel kell meghajolnunk a nagy királypárti hazafi, Széchenyi Pál kalocsai érsek békitő törekvései előtt; ha nem szabad pálczát törnünk gr. Pálfi János és gr. Károlyi Sándor felett, kik az osztrák katonai párt törekvéseivel szemben megmentették hazánkat a szolgaság- és tönkrejutástól, a mennyiben a szathmári béke főeszközlői valának: ugy más részről csak teljes hálával lehet megemlékeznünk II. Rákóczy F. önzetlen lelkéről és hazaszeretetéről is. Mert politikai tévedései daczára — nagy szolgálatokat is tett nemzete ügyének. Rákóczy hibázott, hogy idejekorán nem hallgatott az eszélyes politika követelményeire. Egyszerűen eszközzé vált Francziaország kezében, mely felhasználta a becsületes gondolkozású fejedelmet s azután elejtette. Nemes jellemű, gyengéd lelkiismeretű jó hazafi, ki hazája iránt való kötelességeiről magasztos fogalmakat ápolt kebelében; de gyenge erélyű és akaraterejü fejedelem volt, ki teljesen a tűlszenvedélyes Bercsényi gróf befolyása alatt állott. A forradalom ügyét dictatori hatalom helyett alkotmányos gyűlésekkel vélte diadalra juttatni. Ehez járult, hogy fegyelmetlen, gyakorlatlan, rosszul fegyverzett és díjazott hadseregében alig található egykét tehetségesebb tábornok. A felkelés végeredménye: hogy a két véglet, t. i. Kolonich érsek alkotmánytipró túlzásai és a felkelés irányzata között (önálló erdélyi fejedelemség, a külhatalmak garantiája, szabad királyválasztás stb.) végre is a mérsékelt középpárt győzött, mely a trón iránt tartozó hűséggel meleg hazaszeretetet és jogszerű nemzeti öntudatot is párosított. A szathmári béke megóvta a magyar faj hatalmi állását s megmentette rendi alkotmányunkat — a magyar közjog alapján. A káros kiilbefolyás helyett a jobb útra tért kormány belátásában, a kormány és a nemzet helyreállott bizalmában keresték s találták az alkotmány főbiztositékát. Kormány és nemzet egyaránt a feledés fátyolát vetette a felkelés eseményeire. Elmondhatni, hogy II. Rákóczy F. felkelése volt az utolsó arisztokratikus és némileg vallásfelekezeti színezetű forradalom ; vele egyelőre bevégződnek a százados visszahatások mozgalmai. Kétségtelen, hogy Rákóczy felkelése megmentette ugyan a magyar életét és alkotmányos életének külső keretét s ezzel biztosította a későbbi nemzedéknek a további fejlődés lehetőségét; ámde a nemzet mindamellett ezután sem foglalta el azon helyet, mely őt Európa népcsaládai között, főleg pedig a Habsburg-dynastia országai között méltán megillette. 1711. után a dolgok uj rendje: a reformok kora következett. Csakhogy a nemesség ismét súlyos mulasztásokat követett el, a mennyiben elfeledte a törvényhozás utján tisztázni Magyarország helyzetét — szemben a dynastia többi országaival; nem követeltek részt az állandó hadsereg és egyéb nemzeti segélyforrások felhasználása, szervezése és ellenőrzése kérdéseiben. Az alkotmány sánczait őrző nemesség szűkkeblű gondolkodása, — az önálló államélet helyett lassankint a nemesi és municipalis szabadalmak bizonyos összegévé szállította alá egész alkotmányos életünket. Ez tette lehetővé, hogy az önálló