Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Második fejezet. Esztergom helyzete és szereplése II. Rákóczy Ferencz felkelése idejében - II. Esztergom utolsó ostroma és a felkelés hanyatlása. A szathmári béke (1711)

213 hadjáratra készültek ; arról volt szó, hogy betörnek Szileziába és a brandenburgi választó fejedelem fiát, a porosz herczeget teszik Magyarország királyává. A Bátorkeszin tartózkodó Bottyán Bercsényi rendeletével szemben (1708. jul. 15.) a parancs végrehajtásának elhalasztását kérte a fejedelemtől — legalább addig, mig a föld népe bevégzi az aratást; mert külömben az ellenség folytonos portyázásai miatt akadályozva van mezei munkájában. Mert ha kell, a sánczot nagyon hamar szét lehet rombolni. A fejedelem azonban szintén „bizonyos kiváltképen való okokra nézve"

1) a sáncz mielőbbi lerombolására utasítja Botytyánt. Mert a sáncz őrsége anélkül is támogathatja a föld népét aratási munkájának gáttalan eszközlésében s azonfelül magának Bottyán egész hadteste is. Bottyán erre még jul. 25-éig levonatta a sánczot; de egyúttal továbbra is bizonyítgatja Bercsényinek, hogy az ellenség azóta sokkal merészebben és szabadabban mozog s még a balpartra is átjő, elannyira, — hogy a szegény föld népe e miatt nagy riadalomban van s néhány falu bizonyosan el is fog e miatt pusztulni.

2) Annyi bizonyos, hogy a csenkevári sáncz levonatásával a császáriak vizi közlekedése is ismét biztosítva volt; védelmére utóbb Csenkevárat is újra felépítették és csász. őrséget vetettek bele. A császári dunai hajóhad egy része 1706 óta ismét Esztergom alatt állomásozott. E vizi szolgálatokra Kucklánder a kir. városi polgárságot is reá szorította. Minthogy a kir. város nem tudta kiállítani azon 10 sajkás hajdút, kiknek 3 havi szolgálati időre való kiállítását reá rótta a városra: ennélfogva 1708. aug. 13-án a kir. város polgársága azt határozta, hogy a polgárok sorrendben teljesítsék e sajkákon a hadi szolgálatot és pedig 4 német, 4 magyar és 2 rácz, nehogy a város a felség iránt tanúsított engedetlenség színében tűnjék föl. A kiállított 10 polgár katonai szemléje azonban nem elégítette ki a várparancsnokot; rövid időre ugyan elfogadta őket a szolgálatra (hol azonban még egy falat kenyeret sem kaptak), a jövőre azonban hajdúk kiállítását rendelte el. Ez utóbb a várparancsnok katonai végrehajtása mellett meg is történt; az erővel összeszedett 10 hajdúnak a parancsnokság a maga részéről az első hónapban 2 frt zsoldot fizetett, a kir. város szintén. A következő két hónapban azonban már az egész összeg azaz 80 frt fizetési terhe a városra háromlott. Eközben bekövetkezett a szerencsétlen trencséni ütközet (1708. aug. 3.), mely a felkelők teljes vereségével végződött. „Soha vereség nem volt ennél gyalázatosabb és szerencsétlenebb következményű," mondja maga a fejedelem. Nyomában felburjánzik az árulás és kölcsönös bizalmatlankodás. Heister, a császári fővezér, amnestiát hirdetve — diadalmasan nyomult előre, mig a felkelők bizalmukat kezdik veszteni saját ügyök győzelme iránt. A Bottyán kitartásába és hűségébe vetett bizalom is úgylátszik ingadozni kezd a fejedelem körében. Bottyánt egyébiránt már 1707-ben alattomos vádakkal halmozták el ') A. R. IX. köt. 500. 1. 2) U. o. 502. 1.