Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Második fejezet. Esztergom helyzete és szereplése II. Rákóczy Ferencz felkelése idejében - II. Esztergom utolsó ostroma és a felkelés hanyatlása. A szathmári béke (1711)

206 Ez volt Esztergom legutolsó ostroma és hadtörténeti szereplése. Esztergom és vidéke e nyári hónapok és az ostrom alatt nagyon sokat szenvedett. A falusi lakosság szétfutott; Esztergom kir. város, Víziváros és a két szomszédos mezőváros (Szt. Tamás- és Szt. Györgymező) szőleit, rétjeit és legelőit az ostromló hadak tönkretették. A házi állatokat elragadozták, házaikat pedig felverték vagy felégették. Kucklánder még az ostromzár előtt maga is több házat lerontatott; mert ezek anyagára erődítési czélokból volt szüksége. Csak magában a kir. városban az ostrom alatt 200 ház égett le -a ráczok ez időbeli fatemplomával együtt. A szétfutott falusi lakosság elrejtett vermekben hagyta hátra gabonáját; a kuruczok felverték e vermeket s ezek tartalmával igyekeztek megtölteni a kurucz várőrség éléstárát. Starhemberg ostromló hada részéről ismét temérdek kárt szenvedett a lakosság 'elhajtott vagy felélt barmaiban, búzával, zab- és árpával telt vermeinek felverése által. Esztergommegye 1711-ben szerkesztett emlékiratában felpanaszolja,

1) hogy Kucklánder a kuruczokkal való összeköttetés czimén Szt. Györgymező, Párkány és Mocs falu (magyar) lakóit elűzette; Süttő, Dorog és Nyergesujfaiu német lakosait pedig a várba hajtatta és fegyverviselésre szorította. E szolgálatban igen sokan életöket vesztették, mások pedig mindenfelé szétszóródtak. E miatt az emiitett helyek elnéptelenedtek és romjaikban hevernek. E kimondhatlan viszontagságok okozta károk, a vár körül eszközlött kényszermunkák stb. következtében a nép az esztergomi járásban is teljes véginségre jutott. * * * Esztergom gyászos eleste szomorú bizonyságot tesz a hadvezetés gyengeségéről, a katonai fegyelmezettség és Rákóczy fejedelem katonai tekintélyhiányáról. A fejedelem parancsait nem hajtották végre; Bezerédy meg sem mozdult Sopron déli vidékéről, Forgács S. pedig Pozsony meglepése helyett Morvában portyázott és harácsolt, miközben maga Rákóczy tétlenül nézte Kassánál Rabutin meghiusult támadását. Esztergom felmentésére kísérletet sem tett, pedig néhány nap alatt elég nagy sereget vonhatott volna össze Esztergom körül. Rákóczy maga is érezte, hogy a fegyelmetlenség ily kiáltó és súlyos veszteségekkel járó jelenségeit nem hagyhatja megtorlás nélkül. Bonafoux parancsnokot elfogatta, mert nem viselte magát elég szilárdul a tudatlan tisztek ellenében, a kik sohasem láttak ostromot; tekintélyével, utasításaival azonban mégis kötelességük teljesítésére szoríthatta volna őket. Csak franczia volta mentette meg attól, hogy fejét nem vétette. Forgács Simont is magához idézte; csupa kíméletből ugyan nem állította a hadi tanács elé a mint megérdemelte volna, hanem az országtanács tudtával elfogatta és a háború végéig tartó fogsággal büntette. Ép igy járt Horváth Tamás az alparancsnok is : egri fogságából kéréseivel folyvást ostromolja Bottyánt, hogy eszközölje ki a feje') Esztergomul. Itár. Th. II. lit. G. fasc. I. nr. 1.