Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)
Második fejezet. Esztergom helyzete és szereplése II. Rákóczy Ferencz felkelése idejében - II. Esztergom utolsó ostroma és a felkelés hanyatlása. A szathmári béke (1711)
201 mer-e jótállani ezredéért ? Ha ezt tenni nem akarja, úgy a várparancsnokságot ruházza át rögtön Csajágira. A Kucklánder-szigetben levő kertnek (ma érseki) haszonélvezetét a fejedelem az időszerint való várparancsnoknak adományozza; élvezze tehát akár Bonafoux, akár Csajági leszen is az. 1) Rákóczy aggódó lelke Esztergom sorsát illetőleg ez intézkedésben sem talált megnyugvást. Szept. 24-én ismét Vay Ádámhoz fordul s kéri, eszelje ki valamikép annak módját, hogy Csajági és ezrede hajlandó legyen az őrségi szolgálatra és bemenjen a várba Bonafoux s megbizhatlan ezredének felváltására. Mielőtt Rákóczy a fenyegetett Kassa felmentésére sietett, még zelizi táborában (szept. 22.) Esztergom ostromoltatásának elhárítására oly intézkedést tett, mely kellően végrehajtva — tán (?) kedvezőleg befolyásolhatta volna az események fejlődését; végeredményében azonban mégis végzetes hibának bizonyult. Rákóczy külömben önmagáról is elismeri, hogy rossz katona, rossz hadvezér volt; az Esztergom megmentésére vonatkozó intézkedései, rendeletei és kapkodása is teljesen igazolják saját Ítéletét. A bajt' csak növelte, hogy főtisztjei között sem akadt kiválóbb vezéri tehetség. Saját, máskor nyilván kijelentett jobb felfogása ellenére — összepontositás helyett szétforgácsolja erejét; nem tájékozza magát alaposan az ellenség hadereje felől; tudta, mert tapasztalta, hogy a külömböző nemzetiségű csapatok együttléte súrlódásokra vezet: mégis ily heterogen elemekre bizta a szentkereszti sánczok és Esztergom védelmét. Midőn ezen intézkedései miatt utóbb mégis aggodalom kél lelkében, nincs elég erélye és tekintélye, hogy a követelményeknek megfelelő erőket alkalmazzá a fenyegetett pontok védelmére és rendeleteinek kellő foganatot is szerezzen. A fejedelem megrendült bizalma daczára— úgy Chassant mint Bonafoux megmaradtak fontos állásaikban. Ugyanekkor történt, hogy La Riviére, a német fogságból csak nemrég kiszabadult tüzérségi főtiszt tanácsára hajtva — Rákóczy szétforgácsolta seregét. Riviére t. i. előadta, hogy a gyengén őrzött Pozsonyt meglepetéssel könynyen el lehetne foglalni vagy legalább is meg lehetne semmisíteni a Duna partján védtelenül álló élelmi és hadszertárakat. Ezzel Starhembergnek Bécsés Pozsonynyal fentartott összeköttetési vonala is fenyegetve volna elannyira, hogy Starhembergnek mulhatlanul le kell mondania Esztergom ostromáról. Rákóczy elfogadta a tervet, melynek végrehajtásával gr. Forgách Simon altábornagyot bizta meg s e czélból alája rendelte serege zömét. A párkányi oldalon csak Eszterházy maradt hátra 2000 lovassal, hogy folytassa a Vár élelmezési ellátását és siettesse a rések kijavítását. Bezerédy dandárnok is parancsot kapott, hogy Sopron vidékéről húzódjék közelebb Pozsonyhoz s esetleg vágja el Starhemberget éléstáraitól. A fejedelem főtisztjei közöl úgy látszik senki sem ellenezte e tervet; egyedül Bercsényi gróf figyelmezteti Tornáról (okt. 1-én) a fejedelmet, hogy ') A. R. 1. 631. 1.
