Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Második fejezet. Esztergom helyzete és szereplése II. Rákóczy Ferencz felkelése idejében - II. Esztergom utolsó ostroma és a felkelés hanyatlása. A szathmári béke (1711)

199 lem utasítására Eszterházy a nyergesujfalusi hidat is vasmacskáival, kompjaival és egyéb felszerelésével Esztergom alá indította^ a Vár alatt gyorsan átköttette a Dunán. A szentkereszti sánczok védelme Chassant dandárnokra bízatott, kiről a fejedelem már szept. 20-án ugy nyilatkozott, hogy meggondolván a franczia, magyar és német hadai között már eddigelé gyakorta mutatkozott visszavonásokat — igen jónak találná (a fejedelem), ha a mostanában megijedt és az ő kegyelmét kereső Turóczit arra lehetne hangolni, hogy ő maga kérje a sánczőrség feletti parancsnokságot. Ez esetben Chassant-t á maga ezredéhez kellene küldeni, Turóczy pedig a maga, továbbá Andrási és Vinkler hajdúival vegye át a sánczok védelmét, Szinai és Csajági pedig portyázó csapataikkal folyton csipkednék a sánczot ostromló ellenséget. Tekintettel arra, hogy tudomása szerint az ellenségnek csak kevés gyalogsága van, nem is kételkedik benne, hogy Isten után meg is fognak szégyenittetni, kivált ha addigra az Esztergom alá vitt hid is elkészül, tehát a lovasság is fel lesz használható e czélra. Okulván a mult eseten, mikor a hid elszakadása annyi zavart okozott, a fejedelem meghagyta mérnöktisztjének, Bersonville-nek, hogy, a mennyire csak lehet, hajókra köttesse a hidat s e czélból a capitulált őrséget Komáromba szállító hajókat is majd fel kell használnia. Szept. 21-én a fejedelem Chassant levele alapján már úgy nyilatkozott róla, hogy látja, már teljesen elidegenedett a szolgálattól, miért nem is akarja már továbbad szolgálatában tűrni; utasítja tehát Eszterházyt, hogy váltsa föl Turóczival. A fejedelem e rendelete azonban — az ügy kárára — végrehajtás nélkül maradt. A fejedelem Forgách grófot az ellenség szemmeltartására hadával hátrahagyta és a hajdúságot maga mellé véve szept. 20-án Zeliz felé indult, hogy a felvidék ótalmára esetleg Bercsényivel csatlakozzék. Útközben azonban (zelizi táborában, szept. 21.) még mindig az Esztergom felszerelése körül való szükséges intézkedésekkel bajmolódik. Forgách grófot utasítja, hogy az Esztergom körül való szükséges vigyázásra stb. Eszterházynak lovas csapatokra is van szüksége. Jó lesz tehát, ha Bottyán ezredéből azokat, kik Esztergombői vagy a körülte fekvő helységekből valók — legalább 2 század erejéig — oda küldi, a kik segélyével a vidéken levő szegénységet karhatalommal is a munkára (a vár tatarozása) hajthassa.

1) E kényszermunkát illetőleg a fejedelem felhatalmazta Eszterházyt, hogy e czélból egész Esztergom és Buda vidékét behajtathatja s csak kenyérről gondoskodjék számukra. A munkában résztvevő katonaság azonban fizetésben részesüljön.

2) Eközben az uj csász. fővezér, gr. Starhemberg Guido, 13.500 főből álló hadával (ebben 4000 horvát, rácz és magyar s összesen 7000 lovas) valóban megkezdte támadó fellépését. Gr. Pálfi János, a horvát bán, br. Sickingen Ferencz és Gr. Draskovich alkották táborkarát. A vasmegyei és trencséni főispánok, Erdődy és Illésházy grófok, továbbá gr. Nádasdy Tamás és br. Skarbala, *) A. R. I. 685. 1. -) U- o. 624. 1.