Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)
Második fejezet. Esztergom helyzete és szereplése II. Rákóczy Ferencz felkelése idejében - II. Esztergom utolsó ostroma és a felkelés hanyatlása. A szathmári béke (1711)
181 betett emberekben ; mert idejében visszavonult a várba, sok lőkészletet hagyván hátra maga után. Maga a fejedelem a Dunaparton fekvő kis kápolnából nézte az ostrom lefolyását. Azon hirre, hogy a győri és komáromi sajkások a nyergesujfalusi hidat fenyegetik, megtette a megfelelő védelmi intézkedéseket. Rákóczy e leírásával szemben Kucklánder a maga jelentésében eltérőleg és lehetőleg kiszínezve Írja le az" ostrom lefolyását. E szerint aug. 12-én Roth ezredes -4000 kuruczczal (kik sok rőzsekötegeket hoztak magukkal) s ezeket megelőzőleg néhány száz granátossal — a „macskaut"-nak nevezett régi városfal előtt igyekezett a dunai oldalon levő réshez jutni. E fal a Várat észak felől kötötte össze a várossal. Pistori kapitány azonban, ki e pontot védelmezte, oly kézi gránát- és golyózáporral fogadta őket, hogy a rőzsekötegek elhajításával — mindnyájan futásban kerestek menedéket.. ErrQ Kucklánder ezen a í észen is árkot hányatott, hogy a rés annál nehezebben legyen megközelíthető. Aug. 13-án az ellenség ismét minden oldalról bombáival, tüzes golyóival támadott s nehéz ütegeivel különösen a Vízivárost annyira lődözte, hogy alig is mert valaki mutatkozni. A polgárság és egyéb vízivárosi lakosság oly kislelküvé vált, hogy folyton csak a rejtekhelyeket bújta, a sorhadbeli katonaság pedig minden pontot meg nem szállhatott, mert a Várat sem lehetett fedezet nélkül hagyni. Mégis minden lehetőt megtőn, hogy a hajón és szárazon támadni készülő ellenséget visszaverje; a sziget felől közelgő hajók egyébiránt csakhamar eltűntek. Este felé azonban váratlanul és nagy gyorsasággal 4000 ember oly hévvel és erővel támadott a macskauti várfalnak, hogy ily maroknyi erővei alig lehetett reményleni a támadás visszaverését. Ez első izben mégis megtörtént; de minthogy a franczia tisztek másodízben is egész erővel megújították a támadást, a városi lakosság nagyobb része pedig elbujt, az elhagyatott s minden lőszeréből kifogyott őrségbeliek nem tehettek más egyebet, minthogy a födött utón át a Várba vonultak vissza. Ellenállás hiányában az ellenség azonnal betört s néhány német embert rögtön felkonczolt; a Jézustársaságiak és ferencziek templomát és székházát kirabolták, a kelyheket, szentségtartókat és miseruhákat összetörve-szaggatva — felosztották maguk között. Eközben a Várba folyton vetették a tüzes golyókat és bombákat elannyira, hogy sehol sem lehetett biztos védőhelyet találni. Augusztus 14-én a kuruczok szerinte az egész Vízivárost felgyújtották. Rákóczy F. előadása szerint a dunai várfal alatt alacsony vízálláskor szárazon maradó zátony vala; ezt használta fel az ostromló sereg a rés ellen aug. 12-én intézett rohama alkalmával. Az ellenség anélkül, hogy a résnél ellentállott volna, a Várba vonult vissza. Ha a Víziváros felgyújtatott, ezt legfölebb Kucklánder tehette, mint a kinek leginkább érdekében állott, hogy a kuruczok a házakban meg ne vonhassák magukat. Bél Mátyás, ki épen nem mondható a kuruczok barátjának s dicsérettel emlékezik Kucklánderről J) — l) Id. m. 116. s köv. 1.
