Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)
Második fejezet. Esztergom helyzete és szereplése II. Rákóczy Ferencz felkelése idejében - I. II. Rákóczy Ferencz felkelésének okai; a felkelés első éveinek fejleményei megyénk területén.
167 nyert, aránylag könnyűvé tette Rákóczynak Érsekújvár megvételét (1704. nov. 16.) Bottyán a következő hónapokban Muzslán táborozott. Bercsényi vádjaival szemben, hogy valóságos védőrsége (salva-guardiája) a maga falvainak s csak a maga jószágát őrzi;') azzal vélt szolgálatot tenni ugy saját érdekeinek mint a felkelés ügyének, hogy váratlan meglepetéssel igyekezett elfoglalni Esztergomot. 1705 febr. elején tehát-gr. Eszterházy Antallal együttesen — a befagyott Dunán át — (Kolinovics szerint 3000 emberrel) ®) támadást intézett a Víziváros ellen, mely támadása azonban nem sikerült, habár 100 embert elvesztett. A zsidók lakta városrészt (Szt. Tamás északkeleti alja) felgyújtotta és zsákmánynyal megrakodva — végre is kénytelen volt visszavonulni. Ezóta Rákóczy a dunai átkelő biztosítására és a folyami hajóhad megteremtésére törekszik; mert a Dunán teljesen a császáriak uralkodtak s lehetőleg akadályozni igyekeztek a kuruczoknak a Dunán valő átkelését. Itt a FelsőDunán Esztergomon kivül Karva és Seprős volt a legfontosabb dunai átkelő (passus). Sándor Menyhért alispán 1704. nov. 30-án arról tudósítja Koháry tábornokot, hogy „ennebány postai alkalmatossággal Nagyságodnak Írásommal nem udvarolhattam, alázatosan követem és kérem Nagyságodat, ne vélje másnak, hanem lévén az regementem gyalog- és lovasból álló: hol sajkára, hol szárazon köll commendéroznom az gyalogságot, úgy az lovasságot is, hol ide, hol amoda, hogy által ne gyühessen a kuruczság, — de mégis nem sufficiálván mindenhová. A mint is mig az sajkásokat Budafelé commendéroztuk volt: addig negyednap előtt átcsúsztatott Bottyán János két zászlóalja lovas kuruczságot, kiknek kapitányjok veszprémi Zana, másik pápai Sándor László. Hanem tegnap Isten jóvoltából megszaporodtunk egy gyalog- és dragon lovas-companiákkal; itt már annyira nem féltjük, hogy valahol átjöhessenek. ..." : 1) A dunai hajóhadak kezdettől fogva nevezetes tényezői voltak hazánk védelmi rendszerének. A karloviczi béke után a dunai hajóhadat ugyan elhanyagolták, mindamellett a hajóhad fentállott. A békekötés idejében e hajóhad állományához tartozott: 6 nagy hadihajó, 24 ágyú és 300 fegyveres számára, továbbá 40 félgálya, vagyis öreghajó. Ezek 12 hatfontos ágyúval felfegyverezett kettős sajkák voltak 40 evezőssel és egy szakasz hajókatonasággal ellátva. A naszádok vagy sajkák e gályáknál sokkal kisebbek voltak. Ezek 30—40 ember számára épült, feketére festett fehér szegélyű s hegyes orrú hajócskák voltak; fegyverzetük és egyéb felszerelésük is sokkal egyszerűbb, mint a gályáké. A hajó orrán volt a taraczk elhelyezve, közönségesen sátor alatt, mely a tüzéreket, löveget és lőport egyaránt védte eső és nedvesség ellen. A hajó közepéből nyúlt fel az árbocz, a vitorlát ehhez kötötték. A hajó hátsó részén volt a hajóparancsnok (kapitány vagy vajda) és a kormányos sátora (timon). A két ') 1705. jan. 27. A. R. IV. köt. 310, 317. 1. -) L. id. m. 60. 1. 3) A. R. IX. 161. 1.
