Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Második fejezet. Esztergom helyzete és szereplése II. Rákóczy Ferencz felkelése idejében - I. II. Rákóczy Ferencz felkelésének okai; a felkelés első éveinek fejleményei megyénk területén.

164 készen tartott lóra vetette magát s a Dunán át azonnal Selmeczre, gr. Bercsényi táborába menekült, majd Vichnyén hűséget esküdött II. Rákóczy Ferencinek.

1) A szintén esztergomi Zsámboky István kapitány már Bottyánt megelőzőleg átpártolt (1704. márcz. 7.) a kuruczokhoz. Fegyelemtartás dolgában még mint csász. kir. tiszt sem állott a legjobb hirben. Gr. Eszterházy Antal még mint csász. kir. ezredes és komárommegyei főispán szemére hányja,

2) hogy kénye-kedve szerint a falukon tölti idejét, mert katonáival együtt szereti a szegény emberek zaklatását, miről országszerte híres. A mely tiszt nem képes alattvalóit fegyelemben tartani, az reá nézve gyalázat s az maga sem érdemel parancsnokságot. Fenyegeti, ha Komárommegyében is zsarolni merészel, felülteti a vármegyét (azaz fegyverre szóllitja a nemességet,) megfogatja és vasra vereti. E fenyegetéssel szemben Zsámboky lehetőleg tisztázni és szépíteni igyekszik magát gróf Koháry István előtt. Tudtára adja, hogy a Zólyomból kivonuló katonasággal ő is mért nem jött azonnal Esztergomba. Mentegetődzik, hogy a mint tehette, rögtön Esztergomba sietett a katonaság rendezésére és összeszedésére; „de rettenetes rut nép, kimondhatlanságokat elkövetett rajtam, meg is akarván egyszer ölni, reám támadván és fegyvert húzván ellenem. Az kiket összeszedtem volt is: északának idein hol husz, hol kevesebb visszaszökött. Egy szóval azt Írhatom Nagyságodnak, hogy semmi lett úttal el nem vihettem őket; mind azt kiáltják, hol az 9 forint és az hóbeli fizetés ? Soha, Kegyelmes Uram, én ilyen rosz népet nem láttam ; mert én ezeket mind veréssel, mind penig szép szóval eleget intem: de semmire nem mehetek velek ha ma 50 van velem — holnap reggel csak tized magammal maradok. Ha Bottyán János óbester uram eleinte, a mint Nagyságod parancsolta volt, jó rendben vette volna őket: most is jól folynának a dolgok ; de ha tudtam volna, hogy Bottyán Uram olyan regulában tartja végül, mint most tudom és hallom, — nem is resolváltam volna magamat (kapitányságra); de tekintvén Nagyságodat — azért cselekedtem." Kijelenti továbbá, hogy ha valamit vétett volna, kész Eszterházy uramnak elégtételt szolgáltatni; de ha tüzes tolvaj volna is, még sem érdemelne olyan levelet, mint a minőt tőle kapott. Mások bűneit mind az ő terhére róják. Kéri tehát a tábornok pártfogását. Annyi bizonyos, hogy mindkét fél zsoldosai közt sok selejtes, csak a zavarosban halászni szerető elem mutatkozik, melyet inkább a haszon és martalékvágy, mint a hazafiúi lelkesedés szent tüze vagy az ügy szentsége birt fegyverfogásra vagy átpártolásra. Ilyen volt pl. Szűcs György kapitány is. Ebergényi, a hírneves cs. kir. huszártábornok, 1711. aug. hóban Vesztendorfer György nevü hadnagyát és udvarmesterét küldötte Esztergomba a kuruczczá lett néhai Szűcs György ügyében. A hadnagynak adott megbizó levelében a tábornok előadja, hogy Szűcs Györgyöt, mint ezredbeli kapitányt — ujonczok fogadására s ezeknek ruhával, fegyverzettel való felszerelése végett még a kurucz felkelés kitörése előtt elküldte Magyarországba. Szűcs György a felkelés alatt ') A. R. IX. 157. 1. *) 1703. decz. 11. A. R. IX. 144. 1.