Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)
Második fejezet. Esztergom helyzete és szereplése II. Rákóczy Ferencz felkelése idejében - I. II. Rákóczy Ferencz felkelésének okai; a felkelés első éveinek fejleményei megyénk területén.
161 török-módon bánunk Kegyelmetek közül elfogott rabokkal, — az ki nem igaz; bár úgy tartaná Kegyelmetek az szegény ártatlan mesterembereinkből álló rabjait, mint mi: mivel az mindennapi portiójok kivül, Méltóságos ittvaló Commendantné Asszonyunk mindennap asztalárul is küld főit étkeket; magokot is tudakoztuk: ha úgy van-e bántások, a mint irja Kegyelmetek ? arra kértek, hogy Írhassanak: magok is megírnák,' hogy beste lélek kurvafiájul hazudott, valaki azt mondotta Kegyelmeteknek. Hogy pedig azt irja Kegyelmetek, hogy nem volnánk igaz magyarok, hanem némettel bagzott vérrel bírunk: ez iránt tapogassa Kegyelmetek magok fejét is, — mivel ezen két nemzetség régen conjungáltatott, még Géza (fejedelem) ideiben, és a mikor Kegyelmetek Fejedelme megházasodott. Hogy pedig int kegyelmetek és fenegetődz, hogy affélékbűi alább hagyjunk, és tehát ármádájával, hogy úgy ne járjunk, mint a szolnokiak, — attól ne féltsen Kegyelmetek: mert Esztergám nem Szolnok, és az vak is egyszer talált patkót! Irja azt is Kegyelmetek: vagy mint Eger vára, — talám Egerek várát akarta Kegyelmetek irnya ? Hogy gyermekeinket is kardra hányatja, — bezeg, ez igazán törökség és pogányság; mindazáltal tudjuk, hogy ló-halált nem bíztak ebre. Mi illeti Kegyelmetek Kegyelmes Urának gratiáját, kire int, hogy amplectáljuk : még meg nem bolondúltunk, hogy hitünket elsőben is megszegjük, melly által Istenünket megbántsuk és az pünkösdi királyságért Kegyelmes Urunkot megvessük, az ki egy Római Császár, sok országokkal biró és feles kegyelmességgel; ezt sem ész, sem lélekösmeret nem hozza magával. Kihezképest inkább mi Kegyelmeteket nemcsak intjük, hanem az éllő Istenért is kérjük: fontolja meg ezen levelünköt és térjen vissza régi Kegyelmes Urunkhoz ő Felségéhez, kihez hit szerint is tartozik Kegyelmetek, — melly iránt gondolkodjék, adja tudtunkra, ha kiván gratiát Kegyelmetek; talám ő Fölsége még egyszer kegyelmében visszaveszi! — Irja, hogy hamishitők volnánk és hitünkkel megcsaltuk volna Kegyelmeteket és katonáit; ez sem igaz, mert hitre nem tudjuk ki szóllott volna Kegyelmetekkel, —annyivalinkább is megcsalt volna. Ezzel is maradván Kegyelmeteknek Költ Esztergámban, dje 5-ta 8-bris 1703. jóakarói Esztergami Végházban Kegyelmes Urunk ő Fölsége Magyar Renden lévő Vitézlő Rend. Post scriptájokra is ekképen válaszolunk, hogy Kegyelmetek Kegyelmes Ura nem azért kötött fegyvert, hogy maga nemzetinek vériben fertőztesse, mint mi; mi sem kötöttünk nemzetünk ellen : hanem Kegyelmes Urunk ő Fölsége ellensége és árolói ellen, — kivel hitünk szerint is tartozunk. 1) Bottyán okt. elején a Vácztól Ócsa felé vonuló kuruczok után küldi 3 zászlóalja lovasságát, mely az Ócsánál vivott 2 órai kemény harcz után 150 lóval és néhány fogolylyal tért vissza. Ugyané napokban maga Bottyán — kompok- és hajókon — 127 hajdúval szállt alá az Ipoly torkolatánál lesben álló kuruczok ellen, mire azok visszavonultak. Bottyán okt. 9-én Koháryhoz irt levelében ismét erősen panaszkodik, * hogy egy „tikmonsüttig1 való nyugodalma sincsen. Napestig tiz felé is kell >) A. R. IX. Köt. 121 — 122. 1. 11
