Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)
Második fejezet. Esztergom helyzete és szereplése II. Rákóczy Ferencz felkelése idejében - I. II. Rákóczy Ferencz felkelésének okai; a felkelés első éveinek fejleményei megyénk területén.
147 -szőni — kész vagy legalább némán és tétlenül simuló eszköze lesz litikai törekvéseiknek. Csakhogy az események megmutatták, hogy menyire csalódtak, midőn a kath. párttól ily hazafiatlan szereplést vártak I A nemzet szerencsétlenségére — a törökre támaszkodó felkelő vezér, gr.TököImre 1) lelkében hiányzottabölcs mérséklet szelleme s Erdélylyel (I. Apafy Mihály) yütt nem ismerte fel a változott helyzet észszerű követelményeit. Pedig már a nagy inyi Miklós is (f 1664.) fenten hirdette jóslatszerü meggyőződését, hogy az ország szabaditásának nagy müvét nem szabad pusztán a németekre hagynunk, mert kor az ország szabadsága vallhatja kárát. És kétségtelen, ha Erdély és Töly erejének egész súlyát veti a felszabaditási harczok mérlegébe, úgy a met nemzet s vele első sorban a Habsburgház — nem sorozhatta volna kizáagos érdemei sorába Magyarország felszabadításának dicsőségét. Igaz, hogy a háborúval járó súlyos áldozatokat jó részben a nemzet is ;elte; csakhogy Erdély ez időben félszeg állást foglalt el s Tökölyi pártja tehát az ország nagyobb része — a hanyatló félholddal kötött szövetjétől várta a nemzet üdvét. Csak igy történhetett, hogy az 1687. évi országülés alkalmával a magyarnak saját koronás királya részéről (a kir. előterjesziekben) kelle hallania ama veszedelmes elveket, hogy teljes joga volna yan ezen országnak, melyet övéinek vérével szerzett vissza a lázadók és •ökök kezéből — uj törvényeket adni s a mit fegyverrel foglalt el, azt a djog szerint magának és örököseinek meg is tarthatná, szelíd törvényekkel lön kormányozhatná stb. A régi jogok és kiváltságok, szabadságok fenhaását, a hódoltsági területek visszakapcsolását, — az aranybulla ellenállási radékának (e szerint hűtlenség bűne nélkül ellenállott a nemes — jogtaposó ályának) eltörléséhez s a Habsburgház trónöröklési jogának törvényes és ^ességszerü megállapításától feltételezi. A bécsi kormány az országgyűlésen jó részben elérte czélját; a szüksé3 és korszerű reformok kidolgozása érdemében kívánt bizottságot azonban az ;zággyülés még sem küldötte ki. Attól féltek, hogy ez esetben nem tartanak )bbé országgyűlést. A bécsi miniszterek tehát gr. Kollonich Lipót győri spök (majd 1695 óta esztergomi érsek) elnöklete alatt tisztán osztrákok1 álló bizottságot alakítottak s ezt bizták meg a Magyarország újjászervezésére natkozó munkálat kidolgozásával. Tagadhatlan, hogy a Kollonich által benyújtott reformjavaslatok sok vös és szükséges reformeszmét foglaltak magukban. A jobbágysággal :mben pl. méltányos s humánus felfogásról tanúskodó intézkedéseket tervez, dőn kimondja, hogy a jobbágy is perelhet urával és tanuskodhatik a nemes m; egyáltalában a törvény előtti egyenlőséget hangsúlyozza és katonásdása helyett katonai adó alá vonja a nemességet és stb. Csakhogy e kor i még nem értek meg e tömeges reformokra; az uri is nemesi osztály ;ltán láthatta azokban kiváltságainak és rendi alkotmányának sérelmét. ') A szultánt „hatalmas török császárunknak" nevezi. L. Knauz id. m. 13. 1. 10*
