Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)
Első fejezet. Esztergommegye és város közállapota 1684—1714-ig - V. Közmivelődési és társadalmi viszonyok
139 fontja (a városban) 5 dr. ; a borjúhúsé 7, a bárányé pedig 6 dr. Falvakon e hus 7a dénárral olcsóbb. 87a unczia sulyu zsemlye 1 dr.; 57a unczia sulyu perecz 1 dr.; jobb minőségű 2 1/ 2 fontos fehér kenyér 5 dr.; 3 fontnyi fekete kenyér is 5 dr.; 1 font szappan 14 dr.; jobb minőségűé fadgyugyertya fontja 16 dr.; rosszabb minőségűé pedig 14 dr. A rész-aratók az őszi búzát a nyolczadik, a tavaszit pedig a hetedik keresztért aratják. * Esztergom kir. város falai a XVII. században már romokban hevernek; ez omladékok és a mindinkább elenyésző árkok veszik körül a kir. várost, melynek két kapuja t. i. a Buda- gs Szt. Lőrincz kapu (dél és észak felé) még fentállott; de az árok a mai öreg-utcza végén már át volt hidalva. Az árkon belül 1712-ben 228 háztelek, az árkon kivül pedig az úgynevezett' Ároksorra 28 vályog- és sövényfonásból készült gunyhószerü zsellérház állott. A lakosok száma ekkoron még alig becsülhető 2000 lélekre. Minden házteleknek földbirtok- járulékai voltak a város határában. Az utczák nincsenek névvel jelölve; csak a Duna,-Szt.-Király-, Szt.-Lőrincz- és Kis-utcza említtetnek ; a többi csak „közönséges utcza" név alatt fordul elő. A város mondhatni a föld alá jutott Árpádkori Esztergom omladékain épült ujjá. A történelmi érzék hiányában e nemzedék nem- ujitotta meg a letűnt szebb idők monumentális emlékeit s szegénységében inkább építkező anyagul használta föl a még fentálló romokat. Gsak a véletlen tárja fel itt-ott egy-egy régi templom hatalmas alapfalát s a régi „Villa latinorum" négyszögkövekből épült — ma már föld alá került helyiségeit. A lassankint újjáépülő kir. városban külcsin és lakályosság dolgában természetesen sok a kivánni való. A város kövezése-, csatornázása- és világításáról ez időben még szó sem volt; a házak ára telkestől átlag 20—200 frt közt váltakozik. Bél Mátyásnak két évtizeddel később kelt tapasztalatai szerint a lakások a városi curia (Bottyán-kastélya), a vendéglő és néhány nemesi ház kivételével alacsonyak, szegényesek és jobbadán vályogból épültek s fa vagy sövényfonásu kéménynyel voltak ellátva. Náddal vagy zsúppal fedték házaikat s igy tűzvész esetében egész házsorok égtek le. Bottyán kastélyát (a mai városház homlokzata) az egész telekkel (istálló, udvar és kert) 1710-ben 1950 frtrfe becsülték. Ez volt a legszebb és legdrágább ház; Bagy Miklósnak a piaczon fekvő házát (föld és rét járulékaival) 1050 frtra, Campion olasz kereskedő házát pedig 1811 frtra becsülték. Az Ároksoron egy házat 18, egy másikat 25 frtért adnak el. Eladáskor a felvallás (kézcsapással) a vár. hatóság előtt történt; az átiratási illeték pl. egy 40 frt értékű háznál 2 frt volt. A fazsindelylyel fedett régi városház szintén a piaczon feküdt s valószínűleg a mai saskaszárnya helyén kell keresnünk. Minthogy a városház elejének tere nagyon elhagyatott állapotban volt, a város szépítése érdekében az 1710. máj. 14-én tartott közgyűlés elhatározta, hogy azon polgárok és iparüzők, kik e telken boltokat fognak építeni, — jól és egyformán épitkezzeV
