Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)
Első fejezet. Esztergommegye és város közállapota 1684—1714-ig - V. Közmivelődési és társadalmi viszonyok
135 egymást a valláserkölcsi, közrendőri és fegyelmi intézkedések terén. E lassankint átalakuló társadalom légkörében természetesen az iskolai nevelés-oktatás is szebb és áldásosabb eredményekre vezetett. Az iskola elveit és életirányát átültette a gyakorlati életbe; szóval a mit az iskola megkezdett és épített, azt teljes összhangban egészítette ki a család, folytatta és befejezte az élet tág mezeje, a nagy társadalom. Az iskolában hallott elveket és valláserkölcsi tanokat tehát ekkoron nem czáfolta meg a gyakorlati élet,, a társadalom káros közszelleme, a családi kör ellentétes élete vagy az irodalom szellemiránya! stb. 1) A törvényszéki tárgyalások folyamában felmerülő bűnesetek leginkább a bestialitas, többnejűség, házasságtörés, uzsoravétség, káromkodás, gyilkosság s a megsértett személy- és vagyonbiztonság köréhez tartoznak. A letűnt századoktól örökölt képtelen babonákban való hit, a kuruzslás, szemmel való megverés, a hazajáró lélekben, boszorkányokban való hit, sőt ezek törvényszéki üldözése megannyi szomorú vonása e kor értelmi és erkölcsi felfogásának, mely tekintetben Esztergom lakossága sem képezett kivételt. 2) Kutyának, macskának s egyáltalán dögtestnek bőrét lenyúzni becstelen foglalkozásnak tartatott. Sőt e tekintetben mondhatni egész a nevetségig menő kicsinyes felfogás uralkodott. Pl. Müller Konrád, vízivárosi lakost, mert egy éjjeli ugatásaival folyton alkalmatlankodó kutyát a vízbe dobott — egész az üldözésig becsmérelték, sőt — mint méltatlant — a vizivárosi tanácsból is kizárták. 3) *) II. Rákóczy Ferencz pl. mélyen vallásos, maga gr. Bercsény Miklós is, midőn lengyelországi útjában reátörnek, épen rózsafüzérét imádkozta hintájában ! 2) Mint Komáromot 1704-ben, úgy Esztergom kir. város lakosságát is (1722) nagyon felzavarta egy özvegy asszony azon állítása, mely szerint az elhalt kir. városi főjegyző, Grueber János lelke visszajár. A városi hatóság bizottságot küldött ki, mely a főbíróval élén hivatalos tanuvallatást eszközölt s az egész esetről hites pecsét alatt jegyzőkönyvet is vett föl Özv. Tót Mártonná vallomása szerint néhai Grueber János városi jegyző lelke kétszer megjelent nála éjjel s arra kérte, hogy örök tűzből való megszabadulásáért és szüntelen kóborló lelke nyugalmának visszanyeréseért imádkozzék érte 360 miatyánkot és üdvözletet. Csak ő segítheti, mert az ő átka fogott rajta, mikor bizonyos dolgában 4 frtot adott neki és mégis megcsalta, t. i. ellenfele ügyét szolgálta. A városi hatóság által a főbiró elnöklete alatt kiküldött vizsgáló bizottság előtt az asszony a második jelenésről' azt vallotta, hogy a lélek tüzesen jelent meg előtte. Mikor a lélek jelenlétének bizonyítására az asszony kezét kérte s ez nem adta oda, feje jobb felén levő haját lángra lobbantotta; égő haját ruhájával oltotta el, melyen a perzseléd nyoma most is látható. Azután a lélek Grueber János leikének vallván magát, már rá ismert hangjára és ábrázatára is. A lélek jobb kezét ráütötte az abrosszal teritett asztalra, hol 5 ujjának és tenyerének kiégett helye most is látható. Ekkor már az asszony az imákat mind elvégezte, mely szolgálatáért köszönetet is mondott; majd általa felkérte a bírót mint jó barátját, hogy mondasson érte 7 misét Szt. Ferencz oltáránál. Erre kijelentette, hogy többé nem jő, tehát ne féljen; azután a papiros ablakon át kiment, annak nagy részét megégetvén — a minthogy ennek nyoma most is látható. A szomszéd szobában levő Kovács István — tanú — szintén bizonyítja mindezt, de szóváltásukat nem hallotta. Azonfelül még eskü alatt kihallgatott nő 3 tanúságával is tölbé-kevésbbé megerősítette Tótné vallomását. Esztergomvár. ltár 1722—18. sz. *) Esztergomm. ltár. L. G. fasc. 3. m. 3.
