Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)
Első fejezet. Esztergommegye és város közállapota 1684—1714-ig - V. Közmivelődési és társadalmi viszonyok
A föntebb érintett törekvés jelenségeit észleljük az Esztergomban fenmaradt csekélyszámu hívekből álló görög-keleti szerb hitközség körében is, melynek 170l-ben pl. Mihály nevü kalugyer (barát) volt a lelkésze. Malonay apátplébános 1704-ben arról tudósítja gr. Kollonich érseket, hogy az esztergomi görög-keleti szerbeket gör. kath. lelkész alkalmazásával igyekezett a kath. egyházhoz csatolni s hogy Sándor Menyhért alispán az érsek parancsára — a helybeli szerbek schizmatikus kalugyerét elűzte, fából alkotott templomuk kulcsait magához vette, egyházi szereiket pedig neki adta át. Malonay jelentése szerint a kir. városban alig van 10 ház, melyben gör. keleti vall. szerbek laknak; ennélfogva az egyesült gör. kath. vallású papokat az érsek parancsából utóbb arra birta, hogy máshová költözzenek, hol a görög-keleti v. szerbek nagyobb számmal laknak. A kir. városi plébános egyidejűleg (1704) jelenti az érseknek, hogy a várba görög-nem-egyesült szerb katonák érkeztek az őrség kiegészítésére és ezek egy kalugyert is hoztak magukkal. Ezek a szerb templom kulcsát és egyházi , szereit visszakövetelték a- plébánostól; mivel kívánságuknak a várparancsnok, br. Kucklánder sem szegült ellene, Malonay a teendőkre nézve az érsektől kért további utasítást. E felterjesztésre adott válaszában, az érsek elrendelte, hogy legalább egyelőre adja át nekik a templomot. Mert ha az Isten malasztja felvilágosítja értelmüket, ugy áz érsek Isten segélyével a Szentháromság, a Bold. Szűz és Szt. Vazul tiszteletére úgyis nagyobb templomot akar építeni számukra. Az érsek azonban addigra is kiköti, hogy e görög-keleti szertartású szerbeknek addig is megfelelő lelkészük legyen, ne pedig oly egyszerű és tudatlan kalugyer, kinek szakadár voltát a jezsuita atyák hamarosan felismerték. Mert ily egyént nem gzabad elfogadniok az érsek hozzájárulása nélkül. A plébános az érseki utasítás alapján nyilatkozott a várparancsnok előtt, ki az alispán és Piechler jezsuita atya és őrségbeli missionarius jelenlétében viszont felolvasta a bécsi haditanács rendeletét, mely szerint, ha a templom és szerei nem lesznek önként átadva — úgy erővel kell azokat megszereznie. A várparancsnok tehát határozottan kijelentette, hogy nem halogatja tovább a haditanács rendeletének végrehajtását s visszaadja nekik a templomot annál is inkább, mert még nagyobb számú szerb csapatok érkezésére számit s ilyetén eljárásával csak fokozza ezek buzgalmát a császár szolgálatában. Kucklánder, a várparancsnok, attól is félt, hogy átpártolnak a kuruczokhoz, ha vallási sérelmek előidézésével elidegeniti őket. Az átadás tehát tényleg meg is történt egyelőre. E fejlemények után Kollonich érsek védeni és magyarázni igyekszik a szerbekkel szemben követett eljárását és törekvéseit. 1) Felsorolja eddigi érdemeit; hogy t. i. a szerbek számára kátét és egyéb szükséges könyveket nyomatott, mert nem volt sajtójuk; ő csak tudatlan és pénz*) U. o. I. köt. Lit. B.
