Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Első fejezet. Esztergommegye és város közállapota 1684—1714-ig - IV. Közgazdasági állapotok

118 a társulatot, felolvastatta előttük szabályaikat s őrizte a legények ládáját és pörzsölyét. A kulcs a dékán-legénynél tartatott. E dékán-legény (öreg és kis dékán) az atyamester segédje volt és bejáró mesternek is nevezteti. Úgy a társpoháros mint a még apró béres legény a gyűlések alkalmával néhány pénzt tartozott a ládába tenni; e pénzből ápolták a betegeket és adtak kölcsönt a megszorultaknak. A vándorló legények ezen atyamesterhez fordultak munka végett, ki e munkakeresés alatt néhány napig a czéh terhére ellátta őket akár saját házánál akár szállójukban (a hol volt ilyes). Segédje a dékánylegény az atyamester utasítására kor szerint sorba járta a mestereket s a hol szükség volt reá, oda beszegődtette a vándorló legényt. E dékánnak büntető hatásköre is volt a leggnyek felett s az inasok fegyelmi dolgaiban is intézkedett. Gyűlésre is ő hivta össze a legény-társulatot. A mivlátó. mesterek a czéh jó hirneve érdekében működtek. A czéhmesterrel vagy anélkül sorba járták a műhelyeket, megvizsgálták a készült összes iparczikkeket. Vásárok alkalmával felügyeltek a sátorok * rendjére s a vásárjog gyakorlására. Mert a helybeliek előjogai közé tartozott, hogy a kihirdetett vásár napját megelőző és követő napon is árulhattak; mig az idegenek csak a vásár napján. Ha valamely mester először jelent meg a vásáron, az tartozott úgynevezett „keresztelő pénzt" lefizetni (20—30 kr.) A mivlátó mesterek a rossz iparczikkeket elkobozták; épugy ellenőrizték a himpelléreket és házalókat (zsidó, czigány rácz), kiknek csakis vásárkor volt szabad áruikat kirakni vagy azokkal házalni. Az elkobzott áruk egy részét (pl. a szabók és csizmadiák 1714-ben) a főbírónak s a városi tanácsnak, mint fő-főczéhmesternek adták. így kapott a tanács ez alkalommal 7 pár csizmát, 2 pár botost és egy ködmönt. A pénzzé tett áruk értékét (22 frt 15 kr.) a tanács tagjai felosztották maguk között. A szolgáló vagy ifjú mester máskép dékán — a mészárosoknál a legifjabb czéhbeli mester volt, kinek a czéhmester utasítására különféle szolgálatokat kelle teljesíteni mindaddig, mig ujabb mester nem vétetett föl a czéh kebelébe. O hivta össze a czéhgyülést, azaz jártatta a czéh tábláját; a czéhgyüléseken és lakomákon felszolgált s különösen a czéhkorsó és bőséges bortöltés körül szorgoskodott; czéh-istenitiszteletek alkalmával meggyújtotta és eloltotta a gyertyákat az oltár előtt. Ő kisérte haza a bortól elázott mestereket; tehát a józanság egyik főkötelessége volt. Ő< virrasztott a beteg mesterek felett s őrizte a czéhláda egyik kulcsát. Temetéskor mindig az ifjabb mesterek vitték a koporsót. Az inas (apród) fogadása és felszabadulása is a czéhmester előtt történt. A mészároáoknál az inas 10—12 éves korában rendesen 2—4 évre lett szegődtetve ; néhány heti próbatartózkodás s a mesterség megismerése után az inas mesterével megjelent a czéhmester előtt 2—3 kezes kíséretében, kik 30—32 frt erejéig jót álltak érte; mert ennyit kellett fizetnie mesterének. Szegődtetésekor (jegyzőkönyveik szerint) 6 frt szegődő pénzt fizetett le. A szegődési stb. összegek egyébiránt a külömböző czéhek körében külömbözők va-