Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)
Első fejezet. Esztergommegye és város közállapota 1684—1714-ig - I. Esztergommegye újjászületése és szervezkedése
12 Kürtössy István, a magyar alkapitány, azt kívánta, hogy a győri szokás szerint itt is — a sátoros ünnepek előtt és után egy hétig — egyedül a kapitány borát mérjék mindenütt. Karlovitz várparancsnok, a föntemlitett pozsonyi bizottság engedélye alapján hozzá is fogott a birtokrendezés ügyéhez. A háztelkek arányában felosztotta a földeket, kerteket és szőlőket, a hévvizi malmot pedig a maga számára foglalta le (1685), úgyhogy Karlovitznak Buda ostrománál történt halálával — a káptalan kénytelen volt azt örököseitől pénzül megváltani. Malomjogát, s különösen mészárszékét, korcsmáját illetőleg legjobban fenekedett a káptalanra Bottyán János, a magyar várőrség lovas hadnagya. Az erélyes káptalani praefectus, Ordódy Zsigmondnak sikerült megvédnie a káptalan jogait, melyek javára a bécsi haditanács is közbe lépett. Bottyán azonban féktelen dühében jogtaposó erőszaktól sem irtózik; egy izben majd halálra verte a káptalan korcsmárosát.') Kevés jogérzékről tanúskodik a nádor, Eszterházy Pál herczeg eljárása is, ki a töröktől visszafoglalt Buda, Esztergom, Érsekújvár stb. betelepítését, illetőleg 1686 okt. 13-án ily értelemben tesz előterjesztést a királynak: 1. Minden ház legyen eladó a nevezett helyeken. 2. A ki e helyeken házakat fog venni, iparkodni fog azt mielőbb jó karba helyezni és benépesíteni; igy több lévén a lakos, a jövedelem is több leszen. 3. Italmérési és húsvágatási joga csak a királynak legyen; a kinek pedig e jogot átengedi, az bizonyos összeget fizessen érte. 4. Vámvonalakat kellene felállítani s ezen vám fizetendő az áruezikkek, marhák, só, bor után, mi a kincstárnak fog hasznot hajtani. 5. Minden darab kősóért 5 garast kelljen fizetni, miből a kir. kincstárnak sok ezer frtnyi jövedelemforrása leszen stb. A nevezett helyeken csak kath. lakosok telepedhessenek le.") A volt hódoltsági területeken a birtokrendezés és a telepítések kérdése nem csekély nehézségekkel járt. A XVI. és XVII. század viszontagságai között sok birtokos család elvesztette birtokjogát igazoló és határjáró (metalis) okleveleit s sok helyen egész határok egybeolvadtak. A fegyverjog czimén utóbb a volt hódoltsági terület birtokosainak bizonyos váltságot.is (quota) kelle fizetniük beigazolt birtokaikért; ha ezt nem tehették, a birtok másnak adatott. Hiányzott a munkás kéz, ennélfogva a föld parlagon hevert. A birtokügyek rendezése, a telepítés stb. mondhatni a XVIII. század végéig foglalkoztatja a birtokos osztályt. A magyar jobbágytelepitések mellett a XVII. század végén Dorogh, Süttő, Nyergesujfalu stb. falvakat földesuraik leginkább német telepítéssel igyekszenek megnépesiteni. Az uj települő legalább három évre minden állami és földesúri jobbágyteher alól mentességet nyert. A tótok telepítése a XVIII. század műve. 1) L. Muraküzy Samu, magyar seregbiró tanuvallatását Knauz N T. id. m. 03. I. '-) L. Bubics Zs.Cornario Frigyes vei, követ, jelentései LXVI. I.
