Villányi Szaniszló: Néhány lap Esztergom város és megye multjából
II. Adalékok Esztergom város és megye mivelődési s népességi viszonyainak történetéhez a XVIII. században - 1. Történelmi visszapillantás
53 1708-ban a Beiruth és Demetrovitsféle ezred tisztjei stb. a várban voltak elszállásolva: Jólehet az utasitás szerint a portiókat és természetbeli szükségleteiket nagyobb részben az ellenség földjének tartott szomszéd megyékből (Hont, Nógrád) kellett volna beszerezniük, kényelmesebbnek találták a szegény Esztergommegye terhére élni és ennek területén hajtották be a szükséges portiókat. Egyedül a beiruthi ezred túlkövetelése ellátása czimén (tehát kihágás) 14.000 frt. értéket képvisel, melyért a megye némi kárpótlásul csak 1150 frtot kapott vissza a kat. kincstártól. A katonaság szükségleteit behajtotta tetszése szerint; mert a megyének ezen évben egyetlen tisztviselője sem volt. Mindez azonban még nem volt elég; az említettük ezred az ellenség földjéről járó portiója czimen 500 portiót (egy portio 5—6 ft) Esztergommegye népétől szedett be s több barmot is elhajtott. Ehhez járul, hogy mindezek értékét tetszése szerint állapította meg, mi a megyének ismét több ezer frtra menő károsodásával járt. E veszteségnek a szegény nép javára való törlését — a jövő. év terheiből, semmi módon sem lehetett kieszközölni. Továbbá panasza a megyének, hogy Freyberg alezredes a legkeményebb tél idejében körülsánczoltatta magát katonaságával, csakhogy — ugylátszik — gyötörhesse a föld népét; mert munka közben a népből többen elbetegedtek és megfagytak. Nádasdy gróf, ki 1705-ben az újvári járásban tartózkodott, többek közt csak Muzsla és Búcs faluknak 13,000 frt kárt okozott. Br. Kucklánder várparancsnok a kuruczokkal való összeköttetés czimén Szt.-Györgymező, Párkány és Mocs falu lakóit elűzette; Süttő, Dorog és Nyergesujfalu német lakosait a várba hajtotta és fegyverviselésre szorította; e szolgálatban igen sokan életöket vesztették el, mások pedig mindenfelé szétszóródtak. E miatt az említett helyek néptelenek és romjaiban hevernek. A vár és viziváros erőditéseinek kijavítása is sok száz ember munkaerejét vette igénybe; e munkaerő is jelentéken pénzértéket képvisel. 1709-ben az egyik hid a vár alatt, a másik 1710-ben Szob falunál lett beállítva; 1) a hidfősánczokat mindkét helyen a szegény nép munkaerejével hányatták föl, miközben a csász. katonaság 7 falu rétjeit és vetéseit teljesen felemésztette. Ehez járul, hogy a pestis több mint 2000 embert (1709—1711) ragadott el a megyei lakosság köréből; a lábán maradt gabona szemeit a szél verte ki; a Tokaj-, Ónod- és Kassáig eszközölt hadifuvarozásokban is sok ló, ökör és szekér ment tönkre. És a mi a nyomorúságot most is rendkívül fokozza: a marhavész is egyre dühöng s így a szegény nép nem képes magát fentartani. Végül felpanaszolja az emlékirat, hogy a hadbiztosok nagyon bőkezűek oly útlevelek kiadásában, melyek alapján a szegény nép folytonosan előfoga') A hid beállításához a megye 900 embert adott; napibérök á 25 dr. — 225 frt; utóbb a hid szétbontásához 1500 embert adott; á 25 dr, 375 frt. költség. Esztergommegyei jegyzőkönyv 1710—1719,
