Villányi Szaniszló: Néhány lap Esztergom város és megye multjából
Bevezetés
A a történelem egyáltalán vonzó és kedves olvasmányul szolgál minden gondolkodó főnek, úgy a hazafiúi lélek annál szivesebben időz és betűz a rég lezajlott idők mohos emlékei és sokszor beszédes romjai között. Midőn hazánk múltjának dicsőségéről olvasunk, örömre gyúl kebelünk; viszont csak szomorú érzéssel borong lelkünk ama nehéz időkön, midőn édes hazánk békéje sírba száll; midőn a békés egyetértés helyett a visszavonás, a pártviszály átkos mételye szállja meg e haza gyermekeinek szivét s végre magyar a magyar ellen villogtatja fegyverét, hogy testvérvérben füröszsze meg annak gyilkos élét ... A multak romladozó emlékei közöl, a történelem elsárgult lapjairól sok és nem egy hatalmas tanúság szól felénk a nagy idők távolából. Egy-egy történelmi emlék, valamely nevezetesebb múlttal biró váromladék már magában véve is elég alkalmas arra, hogy felköltse a hazafiúi szív érdeklődését és felidézze révedező emlékezetünkben a nemzeti nagyság dicső vagy a hanyatlás szomorúan gyászos képeit! Az Esztergom alatt elhaladó hajó utasa is csak érdeklődő tekintettel szemléli ama várromokat, melyek annyi század fergetegeivel büszkén daczolva — maiglan fentállanak. Napjainkban a béke jelvénye, fönt a magasban ragyogó Szt. kereszt uralkodik e romok felett; Esztergom vérázott talaján is ma már csak békés harcz folyik: a polgárság békés harcza a művészet és tudomány, a kereskedelem és ipar szétágazó téréin. Mindamellett a béke müveivel foglalkozó Esztergom késő epigonjai is csak a multak emlékei által megszentelt kegyelet érzetével tekinthetnek e romokra. Hiszen e bástyafalak látták Esztergomot ragyogó fényében és dicsőségében ; látták szomorú hanyatlása és gyászos emlékű szolgasága siralmas napjaiban. E várban ringott első nagy és szent ki1*
