Villányi Szaniszló: Néhány lap Esztergom város és megye multjából

I. Esztergom és vidékének erődítései; a Várhegy, Víziváros és Esztergom sz. kir. város helyrajzi viszonyai - 1. Történelmi visszapillantás

12 1751 : 3. tcz.) többször törvényhozásilag sürgették az esztergomi érsekség és a káptalannak ősi székhelyére, Esztergomba való visszaköltözését. Gróf Barkóczy Ferencz herczegprimás tehát oda törekedett, hogy e törvények végrehajtását lehetővé is tegye. A rommá lett régi bazilika helyett előbb ujat akart épiteni s a káptalan számára is megfelelő lakásokról kellett gondoskodni. E törekvései az erődítési müvek egy részének lerombolását és a Várhegy talajdomborzati viszonyainak teljes átalakulását vonta maga után. E munkálatokat megelőzőleg 1756-ban Krey András, katonai mérnökkari főnök pontosan felmérte és lerajzolta a Várhegynek és a vele összefüggő Vízivárosnak erődítéseit és telekviszonyait, kiterjeszkedve e részben a vár közvetlen szomszédságában fekvő területekre is. Ily alapon szerkesztette a mellékelt I. ábra 1. számú alaprajzát, melyhez az erőditési műveknek a II. ábrán látható pontos átmetszeti rajzait és méreteit is csatolta. ]) E két térkép szolgál alapjául a Várhegy és Víziváros erődítései- és azok helyrajzi viszonyaira vonatkozó magyarázó közleményeinknek. A mellékelt III. ábra és a várkapu rajzait Máthes János: Veteris Arcis Strigoniensis ect. descriptio. 1827. — czimü munkájából vettük át. A vár alakja ez időszerint teljesen megfelelt a Várhegy szabálytalan alakjának ; inkább hosszú, mint szélesnek mondható. Magassága 35, legnagyobb szélessége 72, legnagyobb hosszúsága pedig 172° (a külső erődítéseket a Várhegy oldalán és aljában ide nem értve). Ezen 5000 négyszög ölnél valamivel nagyobb belső várterületet lőrésekkel kellően ellátott falak és körbástyák vették körül (szintén ágyurésekkel). Maga a Várhegy felszintje sem volt egyenletes; hanem jó részben inkább hullámzatos, különösen az északi, keleti és déli bástyafalak körül. Maga a vár középpontja is (a kisebbik disztér máskép piacz) emeltebb fekvésű volt. A Várhegynek a Vízivárosra dűlő része elég lejtős — még pedig egész hosszúsági vonalában; a hegy déli szegletcsűcsa meredeken függő sziklacsoportban végződik. A herczegprimás 1763-ban fogott a vármüvek részbeli leromboltatásához. A föntemlitett czélból lehordatja első sorban az erődítések keleti részét, a Szt.Györgyhegyet is; ezzel megkezdődik a talajkiegyenlités költséges munkája. A vár közepén is (az ott talált romok és talaj egyenetlenségek megszüntetésével) mindenekelőtt az építendő uj bazilika számára alkalmas térről gondoskodik. Két hatalmas téglaépitőt állit fel; a hegy lábainál megkezdi a kanonoki lakások építését s hogy a Dunán szállított építő anyagot könnyű szerrel lehessen a várba szállítani, két hatalmas gép beszerzéséről is gondoskodott. Sajnos, hogy kora halála az érseket megakadályozta tervei kivitelében ; Rudnay Sándor (1819—1831) herczegprimásnak lőn fentartva a terv végrehajtása; 277 évi távollét után 1820-ban a főkáptalant ismét vissza hozta ősi székhelyére és ünnepélyesen letette a mai pompás bazilika alapkövét. 1823-ban Pakh építőmester felügyelete alatt nagy gonddal szétszedette az egész Bakocs-kápolnát (1600 *) Bécsi cs. és kir. közös hadügyminisztérium levéltára. Térképek osztálya. Inland, C. V. a) Gran, nr. 6.