Villányi Szaniszló: Néhány lap Esztergom város és megye multjából

I. Esztergom és vidékének erődítései; a Várhegy, Víziváros és Esztergom sz. kir. város helyrajzi viszonyai - 1. Történelmi visszapillantás

10 Érseki vagy Víziváros. Lakosokkal való betelepítése és erődítése szintén IV. Béla király idejéből keltezhető. A király megengedte Róbert érseknek, hogy a Várhegy tövében fakadó meleg forrás vizétől (mely a Kis Dunába folyt,) egész a Veprech nevű érseki toronyig terjedő váraljai területrészen tisztjeit és szolgáit letelepíthesse és ott szombatonkint vásárt tarthasson. Folytatólag Telegdy Csanád (1330—1349), Kanizsai János (1387—1418) és Vitéz János érsekek úgy a Várhegy mint a Víziváros erődítésében kiválóan érdemesültek. * * Esztergom összes erődítései között egyedül a Várhegynek volt fontosabb hadtörténelmi szerepe. A lábainál elterülő városok rendszerint könnyű szerrel jutnak a támadó fél birtokába. 1543-ban első sorban a kir. város, majd átadás utján a Víziváros és a Várhegy is a török szultán, II. Szolimán birtokába jut. Szolimán a várbeli bazilika és a kir. város erődítéseinek vagy emlékszem épületeinek köveit részben a várhegyi és vízivárosi védmüvek kijavítására és kiegészítésére használta fel. Az érsekség birtokához tartozó Várhegy és Víziváros őrsége már a XVI. század elején jobbadán'királyi csapatokból állott. Miként a többi várak (magános urak- és városoké) országszerte, úgy Esztergom is tényleg a király birtokába megy át; mert a magánosok nem képesek váraikat jő karban tartani s a veszélynek megfelelő őrséggel is ellátni. Sokszor a védelmi pont hadászati fontossága is indokolta az átvételt.

1) Az esztergomi erődítések egyik gyöngesége Szt.-Tamás- és'Szt.-Györgyhegy (a vártól keletnek feküdt s a mult században jó részben lehordták) közelségében rejlett. A Szt.-Tamáshegyen felállított ágyuütégek uralkodtak az erődítések fölött; e miatt a törökök í594-ben e hegyen is váracsot építettek, mely 200 főből álló őrségét volt képes befogadni. Mátyás főherczeg 1594-ben könnyű szerrel foglalja el a váracsot, mely mindamellett 1683-ig a vár kiegészítő védműveihez tartozott s mint ilyen fentartatott. 1683-ban a török őrség maga gyújtotta fel a Ráczvárossal (így nevezték ekkoron a mai sz. kir. várost) együtt. A felszabadító ker. sereg első sorban is e váracsot foglalta el, mely azontúl nem is említtetik többé, tehát nem is létezik. Esztergom az 1595—1605-ig terjedő rövid időköz kivételével 1543—-1683-ig a török járom alatt nyögött. Török bég lakik a várban. Az 1683-ban történt visszafoglalás óta az esztergomi vár (a Várhegy és Víziváros) őrsége császári és magyar katonaságból (hajdú, huszár és dunai naszádosok) áll; a várparancsnok rendesen a császári sereg főtisztjei közé tartozik, mig az alkapitány (a várparancsnok helyettese) jobbadán magyar. Ilyen volt pl. Kürtössy István (1685), Fáry Jakab (1688). A török Esztergomot 1685-ben utolszor vette ostrom alá; de eredménytelenül. Az 1706. évi kétszeres ostroma (II. Rákóczy Ferencz elfoglalja, de a császáriak néhány nap múlva *) Birtokai védelmére Oláh érsek ekkor kezdi meg a kezdetben nevéről nevezett Oláh-Ujvár építését, mely utóbb Ersek-Ujvárnak neveztetett. A király utóbb ebbe is kit', őrséget vetett.