Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

A temető művészei, kőfaragói

501* Niedermann Pál görög templomoszlopot hozó munkájával zárjuk VáczyHübschl Kálmánnak s az építészeknek temetőt díszítő, emléképítő tevékenységét. A csonkaság gondolatát adó alkotás a tudáson kívül talán arról is beszél, hogy a ritka alkalmak építész szereplői nem utolsóknak szánták műveiket az emlékezés békés, csendes földjére. Váczy-Hübschl Kálmán síremlék-alkotásainál a kőfaragó munkák a süttői Müller József bányatulajdonos műhelyéből kerültek ki. November vége felé jár a haldokló ősz. A falevelek aranybarna szőnyege pocsékká ázott az egyre szakadó esőben. A csupasz fák könnyek barázdálta arcáról kövér esőcseppek hullanak alá. Ütemes koppanásaik mintha válaszoló visszhangjai lennének az erre sétáló - halál nesztelen lépéseinek. Egyhangú kopogásuk nemcsak nekünk szól. A temető kőszívű, zárt ajkú őreinek is szót ejtenek a csuklóhangú esőszemek, amelyek sziklát, követ, márványt vájnak, repesztenek, porlasztanak.